Copeau, Jacques: A színház megújulása - Korszerű színház 29. (Budapest, 1961)
III. Kísérlet a szintézisre
Es mégis, mindazok, akik vádlóan mutattak rá színházunk fogyatékosságaira,körének összeszűkülésére, mindazok, akik gyökeres újjászületéséről álmodoztak, mindenek előtt a görög példát idézték. Tételezzük fel, hogy színházunk holnap az egész nép felé fordul és tanulságos ábrázolást nyújt neki a korról s a világról. Nos, nem csodálkoznék, ha a forma, amelyet a maga számára felfedez, nagyon hasonló lenne ahhoz, amelyet a görögök - mint a művészetben annyi más dolgot - egyszer s mindenkorra feltaláltak. Szinház, amely a nagy többségé, amely műsora és olcsó helyárai révén megközelíthető mindenki számára. Szinház, amely a műveltség otthona. Szinház, amelyet közös hit éltet... Az elvek Így, elvontan elég könnyen kirajzolódnak. Másfelől meg gondolhatjuk azt is, hogy gyakorlati megvalósítása a jövőt illeti. De mégiscsak kell valamiféle kiindulópont, egy első tervezet, első tájékozódás; ez pedig csak tudatos szellemek müve lehet, amelyek aztán bevárják a közösség reagálását. És szükséges, hogy a kiindulás természetes, a terv körültekintő, a tájékozódás egészséges legyep. Óvakodjunk a korai döntésektől, a merev ideológiáktól, a szolgai utánzástól, a túlzott és zavaros igényektől. Milyen alapokra építsünk? Milyen elveket kövessünk? Hogyan teremtsünk újjá ősi feltételeket, anélkül, hogy azok mesterségesek lennének? Hogyan kelthetnénk életre egy friss és szűzi szellemet, amelyet ne rontana meg már forrásánál az irodalmiság és a tudóskodás? Hogyan találjuk meg az igazi, a helyes kiindulást? Előadni Krisztus passióját egy székesegyház tövében olyan színészekkel, akiktől idegen mind a vallásos érzület,-100 -