Gaillard, Ottofritz: A dráma alaptörvényeiről - Korszerű színház 28. (Budapest, 1961)
A félelem és a részvét felkeltéséhez vezető utak
expreaszionizmus "apa-fia" drámáiban, ős még O’Neillnál is ez hallatszik ki az Atridák témájának családi összeomlássá történt átalakításából /Amerikai Elektra/. Mindez egy bomlófélben lévS társadalmi rend leleplezése. Strindberg óta a drámában a családi gyűlölködés egyenesen "természeteseként lép fel. Az énnek az emberi közösség mély, de bilincsnek érzett kötelékeitől való elszabadulása nem egyéb, mint a végsó fokon minden emberitől menekülő individualizmus kezdete. Különösen szembetűnően jelentkezik ez a polgári világnak a két háborúban való összeomlása után, mikor a kötelékek teljes hiányát és a magányt szabadságként dicsőítik. Mindennemű humanizmus felbomlása és tagadása ez, mert az ilyen magatartás nem az emberek szabadságát akarja, hanem az emberektől való szabadságot, az emberek elleni szabadságot. Ezt a dekadens elszigeteltséget ezen túlmenően jellemző módon "örök", "általánosérvényü" tragikumként, "tipikus emberi elveszettaég"-ként abszolutizálják, ezáltal egy társadalom pusztulását merőben történelmietlen módon értékelve. De térjünk vissza az Arisztoteléez-aláhuzta törvényhez, hogy minden drámai konfliktus csak egészen konkrét emberi viszonyokból fejleszthető ki. Ezek az emberi viszonyok éppenséggel nem mindig egysikuak. Arisztotelész például beszél testvérgyűlöletről és testvérgyilkoseágról is. Vischer figyelmeztet arra,hogy Arisztotelész nem tesz megkülönböztetést aközött, vajon a testvérgyilkos3ág hatóereje tisztán a gonoszság és a hatalomvágy-e /III.Richard/, vagy pedig a hőst "jogos páthosz" ösztökélte és a testvérgyilkosság "két egyenjogú hatalom" összecsapásának a kifejezője, ahol e hatalmakat "két egymással ellentétbe kerülő személy jeleníti meg". Méghozzá olyan személyek, akiknek egymással tulajdonképpen szeretetteljes viszonyban kellene állniuk. "Tragikus az elsőnek említett forma is - mondja Vischer -, mert megsérti ast a viszonyt, amit szeretetnek kellene öeezekötnie, traglkusabb azonban az utóbbi, mert- 59 -