Gaillard, Ottofritz: A dráma alaptörvényeiről - Korszerű színház 28. (Budapest, 1961)

Az Arisztotelészi dramaturgia és a drámaírás

AZ ARISZTOTELÉSZ! DRAMATURGIA ÉSA DRÁMAÍRÁS

"Arisztotelész valóságos pokolbeli bíró mindazok szamára, akik szolgaian osüggenek a külső formán, de azok számára is, akik minden formán túlteszik magukat. Amazokat liberalizmusával ás szellemességével állandó ellentmondásba sodorja, mert a lényeg nyilvánvalóan sokkal fontosabb neki minden külső formánál, az utóbbiakat pedig az a szigor félemliti meg,amellyel a költészet és különösen a tragédia belső törvényeiből a megrendithetetlen külső formákat levezeti..*

Különben is úgy gondolom, miután a Poétikát most magam is elolvastam, hogy rettenetesen félreértettek őt."

Schiller Goethéhez, 1797.május 9.-én.

Lessing azt mondja a Hamburgi Dramaturgia végén, hogy a drámairodalom, elsősorban a tragédia "egyetlen lépéssel sem távolodhat el Arisztotelész zsinórmértékétől anélkül, hogy ugyanannyira el ne távolodnék saját tökéletességétől is." Arisztotelésznél, a dramaturgiai gondolkodás kezdetén, már készen találjuk a ma is érvényes felismeréseket a drámai hatás lényegéről. Ezek minden drámára érvényesek, függetlenül külső megjelenésük stilisztikái és formai változataitól.

Mindenekelőtt ejtsünk néhány szót a dramaturgia és a drámai alkotás viszonyáról. Természetesen kezdetben van az alkotói kísérlet, a belső kényszer és az akarat, hogy bele- 5 -T

I