Gaillard, Ottofritz: A dráma alaptörvényeiről - Korszerű színház 28. (Budapest, 1961)

Platón támadása a dráma ellen

It az abszolutizmussal szemben, amikor szövetkezik vele a feudális nemesség ellen, vagy amikor még a feudális nemességgel egyUtt az abszolutizmusra való befolyásért birkózik.

Tanú erre Thoas az Iphigeneiaban. vagy a szultán Mozart Szöktetésében. Ez utóbbi alak a barokk önkényuralkodé leszármazottja, aki éppúgy, mint még Gryphiusnál1/, nem tudja megtalálni az utat a nagylelkűséghez és kétségbeesik. A barokk dráma a szánalmat nem ismeró erőszakembert a maga teljes megátalkodottságában ábrázolta - de vele csak a szenvedő mártírt tudta szembeállítani. Mindkettő Platón dramaturgiai gondolkodásához kapcsolódik. Platón természetesen soha nem gondolt a hatalom emberének - mintegy Machiavelli értelmében vett - felmagasztalására. Megfontolásai legfeljebb az "áldozatra" vonatkoznak, bár ez, ha következetesen gondolkodunk tovább, egyenesen kényszerítő erővel vezet az ilyenjellegü ellenfél megalkotásához. Mert a tragédia, a platóul értelemben, amint azt Stahr2^ hangsúlyozza, mutasson a hősök szenvedéseiben "tökéletes erkölcsi tisztaságot és emberfeletti magasztosságot". Ennek körülbelül megfelelő - és tegyük azonnal hozzá drámaiatlan - kinyilatkoztató jellegű drámával találkozunk a keresztény mártir-szlndarabokban. Lessing a Hamburgi Dramaturgiában bebizonyította, miért drámaiatlan az ilyen "dráma". Ahol ugyanis a hős nem harcol a rá kiszabott szenvedés ellen, ahol - mint jó és rossz tulajdonságokkal egyaránt felruházott ember - nem követ el hibákat és nem hibáiba pusztul

/ GRYPHIUS, Andreas /1616-64/ német lirlkus és drámairó. Költeményeiben a harmincéves háború korának borzalmait festi. Heroikus világmegvetést és keresztény aszkézist hirdetett. Komédiákat, történelmi drámákat és polgári tragédiát is irt. /fordító/

2/ STAHR, Adolf /1805-76/ német Író és esztéta. Lefordította és magyarázta Arisztotelész műveit, /fordító/

18 -