Gaillard, Ottofritz: A dráma alaptörvényeiről - Korszerű színház 28. (Budapest, 1961)

A műfaj alapkérdései

célja, hogy a figyelmet elterelje a lényegtelenről, látványos érdekesség lett, éppúgy, mint az állítólagos "kortalan" jelmezek ás díszletek - hiszen a valódi dráma mindig konkrétan meghatározott korban játszódik.

Mindezek a kísérletek, ha tartalmi vonatkozásaikat vizsgáljuk, saját koruk roskatag voltát minden bizonnyal felismerték, íróik azonban oly kilátástalanul vergődtek e kor fogságában, hogy képtelenek voltak úrrá lenni fölötte, és Így nem Is tudták formába önteni. Ebben a korban mindenki a maga szakállára akart lázadozni, és saját receptjeit "Baját" egyéni formájában kínálta fel a köznek. Ugyanakkor pedig válogatás nélkül szétverték azt is, ami megtartásra érdemes, sőt, aminek megtartása feltétlenül szükséges, nevezetesen a műalkotás alaptörvényeit. Mindenki "uj formákat" alkotott, és felfedezésüket forradalmi újrakezdésnek tartotta, pedig ezek a formák élettelenek voltak, és sikerüket egyre olcsóbb és erőszakosabb eszközökkel kellett megtámasztani.

Miért?

Egyes forma-forradalmárok megfojtották a műalkotást, mert azt hitték, hogy a műalkotás alaptörvényeire nincs többé szükség. Nem véletlen, hogy a második világháború után ismét felbukkantak a kispolgári forma-forradalmárok. A divatos szinház Pirandello analitikus technikájának feltámadását ünnepelte, fáradt és rezignált mosollyal feltárta saját belsejét és gúnyos fintorral felbontotta a drámai formákat. Vajon átfogják ezek a tartalmatlan költemények az emberi lét egészét a második világháború katasztrófája után? Hem inkább a tartalom hiányát palástolják-e ezek a vonzó formajátékok?

A kér'dés újra ott lebeg a művész előtt: Másodszor is gyenge lesz ahhoz, hogy ábrázolásával igazolja a művészet törvényeit? Továbbá: Megint nem tud majd közreműködni abban, hogy valódi eszközökkel valódi tartalmat közvetítsen számunkra? Csak hirdetnie és propagálnia ezt a tartalmat- 9 -