Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

Tömegjelenet

összejövetelek lehetetlenek és "törvényellenesek" voltak a kapitalista Oroszország körülményei között.

Ha végigtekintjük azt az utat, amelyet a széles néptömegek ábrázolásában a fiatal szovjet drámairodalom megtett, feltétlenül észre kell vennünk ennek a fejlődésnek különféle fokait.

Míg a polgárháború és a szovjet hatalom megerősítéséért vívott harc korszakának első darabjaiban /Virlnye.la« Összeomlás. Páncélvonat. Ljubov Jaróvaja stb./ a tömegeket elsősorban a kapitalizmus megdöntésének pátosza hatotta át, addig a következő darabokban a népi tömegjelenetek többnyire a szocializmus létrehozásának és építésének pátoszát fejezték ki. Az utóbbiak közé sorolhatjuk például Pagogyln már említett darabjait, Katajev Hajrá! cimü müvét és sok mást. A polgárháború korából származó első színdarabok és előadások népi tömegjeleneteiről meg kell jegyeznünk, hogy ezek gyakran szegényesek voltak, művészi szempontból pedig a tömeget sokkal gyengébben ábrázolták, mint az egyes főszereplőket. A darabokban és az előadásokban meghatározó tényezőként gyakran a forradalmi ösztönösséget és az osztályhelyzetből eredő megérzéseket állították a tömegjelenetek középpontjába.

A néptömegeknek ez a nem eléggé mély ábrázolása színházaink akkor még gyenge művészi fejlődésének következménye volt. A következő lépcsőfokon az uj élet lendületétől áthatott nép ábrázolásában drámairodalmunk és színházunk már kezdi megmutatni a kommunista párt által vezetett munkások és parasztok szocialista öntudatának kialakulását.

Az olyan darabokban pedig, amelyek a népgazdaság szocialista átalakításának témájával foglalkoznak, drámaíróinknak sikerült a tömegeket politikai és szellemi szempontból lényegesen fejlettebbnek ábrázolni, olyan embereket megmutatni, akik az állami méretekben gondolkoznak, akik a szocialista állam érdekeit figyelembe véve oldják meg a termelés és a mindennapi élet kérdéseit.- 35 -