Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

Tömegjelenet

Km mutatkozott azonban könnyűnek ii uj vonások sxlnpadi ábrázolása éppen a népi tömegj elenetekben. Ha a színész a "tömegjelenetben" kap szerepet és ex a szerep mindössze kót-három mondatból áll, akkor semmiféle külsődleges technika nem mentheti meg, egyetlen ut marad a színész számára: mélyen behatolni az ábrázolt személy jellemébe, függetlenül a szerep szóbeli anyagának mennyiségétől és attól is függetlenül, hogy a darabban ezt a jellemet csak utólag körvonalazták.

A színésznek az segít kialakítani képzeletében a drámaíró által fukarul körvonalazott alakot, ha Ismeri az életet és vannak saját benyomásai szocialista életünk embereiről. Ha azonban a szerepben a színésznek nincs szövege, hogy kifejezhesse az ember belső tartalmának gazdagságát, akkor természetes nehézségekkel kerül szembe és feltétlenül gyökeresen át kell vizsgálnia alkotói viszonyát a népi tömegjelenetekben, mint a darab legfőbb jeleneteiben való részvételhez.

Sz nem sikerül azonnal. Természetes, hogy eleinte a színész és a rendező is szerette volna megtalálni a legkönnyebb utat a néző szivéhez. A színészek többnyire azzal kezdték, hogy feltárták a népi tömegjelenetek minden szereplőjének .jóindulatúan nevetséges vonásait. Beszédhiba, a gondolatok rendszertelen kifejezése, izgatott dadogás - mindennek az érzelmek belső gazdagságát kellett kifejeznie, minthogy szóbeli kifejezés kevés akadt. Nyilvánvaló volt, hogy a színészek szerették azokat, akiket ábrázoltak, néha azonban a szeretet mellett jóindulatúan klgunyolták, legjobb esetben pedig elandalogtak azon, hogyan nőtt fel a tegnapi "ösztön-ember" a szocialista építés nagy feladatainak felismeréséhez. Ilyenek voltak a Vahtangov Színház előadásában az Ütem földaankás-ldénymunkásai, ilyen volt eok zlátousztl olvasztár a Forradalmi Színház Dal a előadásában.

A furcsaságok utáni hajszában jelentősen elszegényesedett a nép hősiessége, a népé, amely kínban és örömökben építette a szocializmust.- 36 -