Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

A részlet és az egész kapcsolata

Néhány színdarabot sikerült másfél-két héttel a munka megkezdése után is a helyzetgyakorlatok módszerével ját­szanunk, aztán áttértünk a pontos szerzői szövegre és a színdarab részletes kidolgozására. Ez, a darab bonyolultsá­gától függően, két-három hónapig tartott. Â cselekvő elemzés módszeréről Knébel sokkal részle­tesebben ir, mint én. Én csak témám egyik részleteként em­lékeztem meg róla; mennyiben segít a próbákon a cselekvő elemzés módszere az egész áttekintésében. Amikor a próbák helyzetgyakarlatos módszeréről be­szélek, távolról sem tartom ezt a módszert az élet minden esetében, minden darab és minden rendező számára az egyedü­li helyes módszernek. Minél több próbálkozás és egyéni mun­kamódszer alakul ki abból a célból,hogy átfogjuk és a darab minden egyes mozzanatában tükrözzük az egészet, annál gaz­dagabbak lesznek rendezői tapasztalataink. A rendező a színdarab előkészítési munkálatainak kez­deti, első korszakában egy nagy épületet tervező építészhez hasonlít. Ihlet hatja át, szervezi az embereket, előkészíti a felvonulási területet, fellendíti a munkát minden irány­ban: a díszlettervezővel, a színészekkel, a zeneszerzővel; futkároz a műhelyekben, tanácsokat ad, szervezi az előké­szítő munkálatokat stb. Ennek a periódusnak rendezői tevé­kenysége már jellegénél fogva széles perspektiváju alkotói légkört tételez fel. Intenziven alakul és egyre pontosabbá válik az előadás alapgondolata. Ezen lehet lemérni az ele­ven színészi anyagot. Az előkészületek, a próbák, csak az előadás fényében értékelhetők. Még akkor is Így van ez, ha az előadás körvonalai még nem látszanak tisztán. Éppen itt, ebben a periódusban kezd formát ölteni az elgondolás mérete, bátorsága és mélysége. A rendező tehet­sége ebben a stádiumban mutatkozik meg leghatározottabban, bár a végső eredmény, vagyis az előadás még távolról sem alakult ki, sőt még határozottan problematikus.- 138 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom