Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

A részlet és az egész kapcsolata

Az előadáshoz még rendkívül sok munkára és kitartásra van szükség. Gáttalanul és fürgén működik ilyen esetekben a színház minden alkotó emberének képzelete. Szigorú váloga­tás nélkül belekerül a munkába minden, ami csak hasznosnak látszik, s ezért - akár a felvonulási területeken a rend­kívül fontos alkatrészek egy halomba kerülnek a véletlenül odakerült tárgyakkal, sőt gyakran az építkezési hulladékkal is. Az előadás építői gazdagok, fürgék, következésképpen nem takarékoskodnak. S mégis minél pontosabban és világo­sabban érzékeli a rendező az egészet, annál hibátlanabb lesz az alkatrészek, a színek és a segédeszközök összeválo­­gatása.A színpadi alakokat a maguk lélektani határai között és a színészi alakítás modora szempontjából a többi alakkal való kapcsolatukban lehet csak ellenőrizni. Az elgondolás megvalósításának második fokozatát az építkezés hétköznapjaihoz hasonlítanám, vagyis a hosszadal­mas, kitartó mindennapi munkához. Ahhoz, hogy a színdarabot, ennek felépítését, a drá­mai alakok rendszerét jobban megismerjük, a darabot mintegy részekre kell szednünk. A színdarab ekkor már elveszítette egyik életét, az irodalmit és még nem éli a másikat, a színpadit.Az előadás gépezetét egyes mozzanatokból és rész­letekből állítjuk össze. Ebben az időben történik az elő­adás alakjainak megbeszélése, az egyes mozzanatok kidolgo­zása. Időbeli terjedelem szempontjából a megfeszített mun­kaigényes tevékenységnek ez a második korszaka a leghosz­­szabb. Rendkívül sokoldalú, hiszen az alapfokú periódustól kezdve egészen a motiválásig mindent magába foglal; a dísz­leteket, a. világítást és a hanghatásokat kapcsolja össze a szlnészegyüttes munkájával, Minden amit ebben az időben csinálunk, legyen az a színészi alakításbana jellegzetes­ség elsajátítása, a játékképek rögzítése vagy a fényforrá­sok meghatározása és a zenei betétek Időtartamának megje­- 159 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom