Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

A teljesség érzéke

tartalmával kapcsolatosai ezek a problémák, összefüggnek még a szerző művészi egyéniségével,a darab műfajával, a darab művészeti sajátosságaival is.

Tragédia, lirai dráma, szatíra, vígjáték - minden mitfajnak megvan a maga színpadi törvényszerűsége.

A szocialista realizmus, a szovjet művészet módszere magában foglalja az élet ábrázolásénak ezt a sokféle dramaturgiai formáját.

Mindnyájan emlékszünk még Vlsnyevszkij Az első lovashadsereg és Optimista tragédia cimü hősi romantikus színdarabjaira; emlékszünk Kornyejcsuk A hajórai pusztulása cimü darabjára és Guszev verses lirai vígjátékéra, a Dicsőségre. Pagogyin első, az első ötéves terv embereiről szóló színdarabjai patetikusan hangzanak. Bendezőpéldányomban a Költemény a feiszérőlt patetikus vígjátéknak neveztem és ez a meghatározás nagyon sokat segített munkámban annak ellenére, hogy az irodalomelméletben ilyen megnevezés nincs.Nekünk, rendezőknek nagyon fontos, hogy munkánk első szakaszában megérezzük, meghatározzuk a színdarab érzelmi jellegét. Nagyon fontos, hogy a későbbi szakaszokban is sokat gondolkodjunk ezen, csiszoljuk a darabról kialakított véleményünket .

Olvasás közben minden darab a maga módján hat a rendezőre. Az egyikből könnyen adódik a színpadi megoldás formája, a másik nagyon bonyolultnak hat, valósággal elkeserít bennünket. Vannak olyan színdarabok, amelyeknél mór első olvasásra magunk előtt látjuk a színpadon az előadást, a színdarab már az első olvasásra meghatározott ritmusú képet teremt. Ilyen darab Pagogyin Bzüstszakadék cimü darabja. A színdarab még nem is készült el, csak töredékeket olvastam belőle és a drámaíró jegyzetelt lapozgattam. Pagogyin ebben a darabban lefestette egy távolkeleti határőrs "békés" életét. íme egy epizód. A katonák egy teremben foglalatoskodnak; ki-ki a maga dolgával van elfoglalva: az egyik ka- 125 -