Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

A teljesség érzéke

tona levelat Ír haza, a másik egy keringőt próbálgat a gi­tárján, ketten sakkoznak... Hladó I A helyiség egy pillanat alatt kiürül, a katonák felkapják fegyverüket és kirohannak a szobából, félórán keresztül szinte üvölt a csönd, csak a távoli lövések zaja hallatszik. Azután a katonák visszatér­nek; ki-ki a maga dolgához: az egyik katona levelet Ír ha­za, a másik egy keringöt próbálgat a gitárján, ketten sak­koznak... Valamiféle feszültség ritmusa érződik, szabad fe­szültségnek nevezhetnénk. Slőttem - a rendező előtt - vilá­gos volt, hogy ennek a ritmusnak kell megadnia az előadás ritmusát is. Bnnek az őrsnek az élete hazám életére emlékeztetett. Megéreztem, éppen Így él az én szovjet hazám is,éppen ilyen szabad feszültségben. A nép tanul, dolgozik, szórakozik, de minden pillanatban kész rá, hogy visszaverje az agresszorok támadásait. Valamennyien boldogságunk és szabadságunk éber őrszemei vagyunk. Úgy tűnt, hogy az Bzüstszakadék előadásának ritmusát a határőrs életritmusának kell megadnia, ez fejezi ki leg­jobban a darab alapeszméjét: úgy őrizzük szocialista hazánk biztonságát, mint a szemünk világát. Arra volt szükség, hogy a szabad feszültségnek eisel az egységes ritmusával itassuk át az egész előadást, minden egyes Jelenetet. Ebből a célból pontos, helyes cselekvése­ket kerestünk. Megfelelő légkört kellett teremtenünk és minden színésznek meg kellett találnia a szabad feszültség­nek ezzel a ritmusával összefonódó egyéni lelkiállapotát. Mindez azonban holt teher maradt volna csak a rendező gon­dolatvilágában, ha a rendezőnek nem sikerült volna alkotás­ra lelkesítenie a szereplőket. A színészek azonban már jár­tak a Távol-Keleten, Ismerték a távol-keleti határőreök életét, az őrsök életritmusa színpadi életük életritmusává vált.- 126 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom