Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

A teljesség érzéke

tona levelat Ír haza, a másik egy keringőt próbálgat a gitárján, ketten sakkoznak... Hladó I A helyiség egy pillanat alatt kiürül, a katonák felkapják fegyverüket és kirohannak a szobából, félórán keresztül szinte üvölt a csönd, csak a távoli lövések zaja hallatszik. Azután a katonák visszatérnek; ki-ki a maga dolgához: az egyik katona levelet Ír haza, a másik egy keringöt próbálgat a gitárján, ketten sakkoznak... Valamiféle feszültség ritmusa érződik, szabad feszültségnek nevezhetnénk. Slőttem - a rendező előtt - világos volt, hogy ennek a ritmusnak kell megadnia az előadás ritmusát is.

Bnnek az őrsnek az élete hazám életére emlékeztetett. Megéreztem, éppen Így él az én szovjet hazám is,éppen ilyen szabad feszültségben. A nép tanul, dolgozik, szórakozik, de minden pillanatban kész rá, hogy visszaverje az agresszorok támadásait. Valamennyien boldogságunk és szabadságunk éber őrszemei vagyunk.

Úgy tűnt, hogy az Bzüstszakadék előadásának ritmusát a határőrs életritmusának kell megadnia, ez fejezi ki legjobban a darab alapeszméjét: úgy őrizzük szocialista hazánk biztonságát, mint a szemünk világát.

Arra volt szükség, hogy a szabad feszültségnek eisel az egységes ritmusával itassuk át az egész előadást, minden egyes Jelenetet. Ebből a célból pontos, helyes cselekvéseket kerestünk. Megfelelő légkört kellett teremtenünk és minden színésznek meg kellett találnia a szabad feszültségnek ezzel a ritmusával összefonódó egyéni lelkiállapotát. Mindez azonban holt teher maradt volna csak a rendező gondolatvilágában, ha a rendezőnek nem sikerült volna alkotásra lelkesítenie a szereplőket. A színészek azonban már jártak a Távol-Keleten, Ismerték a távol-keleti határőreök életét, az őrsök életritmusa színpadi életük életritmusává vált.- 126 -