Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

A teljesség érzéke

Meg voltunk győződve róla, hogy minden egyes esemény, minden egyes történés olyankor játszódik le, amikor a forradalom hajóját halálos veszély fenyegeti. Ez a halálos veszély érződött akkor is, amikor a beszolgáltatás! biztos megérkezett faluról és akkor is, amikor a zekébe öltözött bandita megjelent a színen. Minden összeütközés feszültté vált, hiszen mindegyik élet-halál harchoz vezethetett. 1 színészek minden cselekedete az előadás képi jellegének megfelelően élesen kirajzolódó és hirtelen változó tempóritmusokból tevődött össze.

A színdarab jellegének kialakításában a színészek jól eltalált lelkiállapotának volt nagy jelentősége.

Itt megint csak arra volt szükség, hogy gazdagon és széleskörűen képzeljük magunk elé a szereplőket körülvevő feltételezett körülményeket. Elképzeltük a 40-50 fokos telet, a hóviharokat, a hófergetegeket. Nemcsak az utcán van hideg /és ezért természetesen a "Rohammunka" jelenetben is/, hanem az összes helyiségben is. Sehol sem fütenek. Az emberek bundában, szőrmecsizmában é3 sapkában ülnek a városi tanács ülésén. Néhányukon még báránybőr suba is van.

Az állandó izgalom, a helyzet feszültsége, a cselekvések pergése lehetővé tette, hogy azoknak az embereknek a lelkivilágát és gondolkodásmódját ábrázoljuk, akik a mostoha tél szörnyű körülményei között heves harcot vívnak.

A maga módján mindenki alaposan fel volt öltözve, mindenki valamibe be volt bugyolálva. Ilyen körülmények között furcsa lett volna az elnököt vagy a Cseka elnökét vagy Bratyiskát testileg erőtlen, elesett embernek ábrázolni.

Éppen ilyen furcsa lett volna ebben a viharos helyzetben egy "civil" Bratyiskát látnunk, valamiféle fecsegő embert. A darabban olyan matrózra volt szükség, aki meg tudja személyesíteni matrózainkat,a szovjet nép kedvenceit, ezeket az erős, izmos testű, jóképű embereket. Aki meg tudja formálni azt az alakot, amelyik a matrózok optimizmusé—- 122 -