Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

A teljesség érzéke

nak és vakmerőségének sajátosan vonzó tulajdonságaival rendelkezik.

Ha nem tárjuk fel gyökereiben a darab cselekményét, ha a szovjet hatalomért vívott harcot nem Itatjuk át valódi szenvedéllyel, valódi lendülettel, ha nem találjuk meg a cselekményhez a megfelelő térbeli megoldásokat, ha nem tudjuk feltárni az összeütközések fizikai gyökereit, akkor az előadás egy sok képből álló, véget nem érő értekezlethez hasonlít. A járási bizottság elnöke számára ebben az esetben "a parancsnoki hid" az Íróasztala lesz.

Az összeütközések jellege, az elnök alakjába lelketlehelő Sí-inész tempó-ritmusa lehetővé tette, hogy ezt a szereplőt kivezessük az Íróasztal mögül. Számomra ebben az előadásban nagyon fontos volt az ülésező játékképek elkerülésé. Ham vártuk meg az olvasópróbákat, hanem már a munka kezdetén az úgynevezett belső monológok csodatevő erejéhez fordultunk segítségért, amikor úgy láttuk vagy úgy éreztük, hogy a tempó-ritmusban, a különböző testbeállitásokban, a hangszlnezetben valami nem adja pontosan vissza a színdarab magját, a színdarab orkánszerü ritmusát: vajon miféle gondolatokat forgat a matróz az agyában? Mire gondol most a szerkesztő..., most mikor a kaszárnya előtt áll? És mihelyt a színészek fejében megszülettek a helyes és pontos belső monológok, egyszeriben megváltozott az alakok testtartása, a mozdulatok ritmusa, a hangszinezet, megváltozott az ember lelkiéletét leginkább kifejező tekintet is.

Csak két példát említek meg a statikus játékképek elkerülésének szükségességével kapcsolatban.

Az ülésre érkező egészségügyi részlegvezető, meglehetősen rövid jelenetében,a járási bizottság elnökével egyetértő emberek rohamának középpontjába kerül. Eleinte közömbösen viselkedik, majd támad, aztán védekezni kezd, végül az asztallal meg a székekkel barikádozza el magát a bizottság tagjaitól. Nehogy a színészeket valamiféle hatásvadászó eredmények elérésére késztessem, olyan feltételezett körül- 123 -