Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)
A teljesség érzéke
Ha csak «gyes részleteket tárunk fel, ha a darabhói csak egyes témákat ragadunk ki, ha ezeket a témákat úgy játsszuk, mintha azok az előadásban a legfontosabbak tolnának, hajótörést szenved a drámai alkotás egységére Irányuló törekvésünk. Bármilyen tehetségesen játszanak is egyes színészek az Ilyen szilánkokra töredezett előadásban, az előadás belső egysége mindig megtörik, a darab alapgondolata mindig elhomályosul. A szocialista forradalom első éveinek hőskorát, a szovjet hatalomért vívott harcot különféleképpen lehet ábrázolni a színpadon. Különféle méreteket, fogásokat, sokféle összehasonlítást lehet felhasználni. Ha például a drámaíró egy olyan sajátos módszert választott, amelyiknek a segítségével a kis dolgokban a nagyságot, a cseppben a tengert akarja megmutatni - ilyen Bill-Belocerkovszkij Orkán elmü darabja - akkor a rendezőnek ezt a módszert nem szabad megváltoztatnia. A rendezői művészet - a színház szintetikus természete miatt - olyan művészet,amely folytatja és továbbfejleszti a drámaíró alapgondolatát. A rendezőnek az a kötelessége /a fentemlltett darabban/, hogy feltárja az lró módszerének ezt a sajátosságát és rendezői munkájának alapjává tegye azt. Ehhez arra van szükség, hogy a rendező a darabban bemutatott kis világ légkörét teljes mértékben átérezze, hogy megértse, meglássa, miben áll ezeknek a kisembereknek és apró tetteknek a nagysága. Ha a drámairó a szovjet hatalom megerősítéséért vívott harcot egy tengeri orkán ábrázolásával juttatja művészi kifejezőerőhöz, akkor a rendezőnek éppen ezzel a képletes látásmóddal kell az előadást átitatnia, éppen ezzel a módszerrel kell hatnia a nézőre, libben az esetben az előadás valóban Bill-Belocerkovszkij Orkánja lesz. A szocialista forradalom zászlaját magasba emelő emberekre rátör az egész kapitalista világ. Az Orkánban a polgárháború megszámolhatatlan frontján dúl a harc; az óh- 115 -
