Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)
A teljesség érzéke
ség, a tifusz, a nyomor, a nyilt és az álcázott ellenforradalom ellen küzd a fiatal szovjet állam. Mindezek mellett a bolsevikok pártjának harcolnia kell még a forradalomhoz sodródó sötét elemek kapzsisága és harácsoló ösztöne ellen, a kispolgári magatartás ellen, a pártba szivárgó opportunisták ellen, A bolsevikok kis csoportjának harca azoknak az embereknek a harcára emlékeztet, akik a nyílt tengeren tajtékzó hullámok között kell hogy megbirkózzanak a tenger viharaival. Vagy az ember győzi le a tenger erőit, megzabolázza őket, vagy a tenger pusztítja el az embert. A harcnak ez az emocionális képe nemcsak a darab elméből ered, hanem a darab szövegének különböző hasonlataiból is. Bratyiska matróz például monológjában Lenint a nagy forradalom hajóján álló kapitányhoz hasonlítja. "Matróz: Hát én most egy másik példán mutatom meg neked az erők viszonyát. Hatrózinas voltam egy kótárbócoson. Emlékszem az első orkánra. A tenger mintha megveszett volna, úgy habzott. A kötelek között fütyölt-vlsltott a szél, valóságos boszorkánytánc volt. Az ember körülnéz és megáll a szívverése: a hajó mint valami játékhajócska, mögötte meg üvöltve, akér az állatok, száguldanak a hullámok. Olyan erőviszonyok, hogy a lélegzet is elakad! És akkor a fedélzeten megjelenik a kapitány. A messzeségbe néz, aztán az égre, beleszimatol a levegőbe, megtapogatja a szakállát és... nyugodtan ásit egyet! Kekem meg mindjárt megkönnyebbült a szivem. Előadó: Mit akarsz ezzel mondani? Matróz: Hát mindjárt megmondom.Ilyen kapitányt láttam én a múlt évben a szovjetek IV. országos kongresszusán,amikor a breszti béke kérdéséről volt szó.Amikor az orkán mindenfelé dühöngött... Előadó: Mint ahogy most is dühöng. Matróz: Akkor megjelent a szónoki emelvényen,akárcsak a kapitányi hidon, a forradalom kapitánya, Lenin. A szeme- 116 -
