Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

A teljesség érzéke

fonódhatnak egybe, csak akkor bilincselhetik le ellenállhatatlan művészi erejükkel a nézőt, ha a darab kialakításának munkálatai során igazi alkotó közösség alakul ki a színészek és a rendező között és maguk a színészek között is. Az a fontos,hogy a darab kialakításában érdekelt emberek érezzék, egy célért harcolnak, az előadás mindegyikük életútjának fontos szakasza. Ha ilyen légkör alakul ki, akkor a darab minden alakja művészi egységbe forr össze, az előadás igazi művészi alkotássá válik.

Minden szinház eleven művészi életében vannak olyan előadások, amelyek a színház történelmében mérföldköveknek számítanak.

Az előadás művészi eszméje a szerzőtől ered, aztán lángra lobban, átforrósitja az egész együttest; a rendezőt éppúgy, mint a színészeket. De nemcsak őket, mindenkit, a kellékest is. Kert sok függ attól Is, mennyi szeretettel készíti elő a kellékes az előadás látszatra talán lényegtelen, de művészi szempontból igen fontos apró részeit.

Sikereink titka éppeí az, hogy a rendező állandóan figyeli, miképpen hat a színészre a szerep, ml hat a színészre a szerepből.

Jónéhány olyan előadást láttam, amelyikben a szovjet ember formálódásáról, a szovjet ember fejlődéséről, megedsődéséről van szó. Többször láttam a kitűnő pedagógus-iró Makarenko Igor és társai cimü darabját. A színészeket és a színésznőket - akaratlanul - vonzották az "elveszett, de azért mégis kedves teremtmények". Hatalmába kerítette őket a tehetséges és bátor fiatalemberek makacs hetykesége. A színészek és a színésznők izgalmas és érdekes feladatnak tartották, hogy olyan fiatalokat alakítsanak, akik már belekóstoltak az élet keserűségébe. Imponált nekik a száj sarkában figyegő cigaretta, a kutató, merev tekintet, a pökhendi járásmód. Egy szó, mint száz, tetszett nekik, hogy ezek a tehetséges fiatalemberek minden és mindenki ellen lázadoznak.- 115 -I