Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)
A játékkép
Amikor a Forradalmi Színházban a Borneo és Júliát rendeztem, különösen föllelkesített engem egy játékkép. Ezt a játékképet Belokurowal, a Hereutlot alakító színésszel együtt találtuk meg. Meroutlo szép ember, a reneszánsz korának embere, fiatal, erős és okos. Amikor barátjának, Rómeónak becsületét védi, megsebesül, Tybalt szúrja le. Mercutio összeesik. Egy pillanat alatt megérti, hogy életének virágjában ostoba és értelmetlen módon kell meghalnia, hogy két család képtelen és ostoba ellenségeskedésének áldozata. Még egy utolsó kiáltás szakad fel ajkáról: "Döghalál házaitokra!" A darab cselekményének alakulásában Meroutlo halála fordulópontot jelent. Az események ettől a jelenettől kezdve gyorsabban peregnek, gyorsabban haladnak a tragikus befejezés felé. Belokurov - Meroutlo közérzetében két mozzanat jelentkezett rettenetes erővel; teste elgyengül, minden ereje elhagyja, lába megroggyan,de gondolatait és karddal átszűrt szivét az élet utolsó pillanatában a tiltakozás és a harag érzése tölti el. Felismeri, milyen értelmetlen az az erő, amelyik megölte őt és amelyik -.ezt már érzik a nézők - meg fogja ölni Rómeót és Júliát.A nemes haragnak ez az ereje erősebbnek bizonyult, mint a halál ereje. Marcutie önmagával együtt meg akarja semmisíteni Tybaltot is; reszketve fogja a kardot és szinte lövedékként veti magát Tybaltra. Hogy est a gondolatot kifejezésre juttathassuk, arra volt szükségünk, hogy Mercutlot és Tybaltot különböző magasságokban helyezzük el.Meroutlo egy méterrel magasabban állt Tybaltnál a tér szélén. "Döghalál házaitokra!" - kiáltotta és karddal a kezében Tybaltra vetette magát. A test egy pillanatig repülőhelyzetben volt, előre és lefelé repült. Meroutlo testét a lentálló Romeo és Benvolio kapja el, támogatja, majd földre eresztik a halottat. A dühödt Meroutlonak ezt az ugrását, azt, hogy szinte faltörő kosként veti magát tybaltra, a közönség nem cir- 99