Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

A színész teremtette színpadi alak teljessége

szerűen és konkrétan alátámasztja az egyöntetű színpadi alakok megérlelósi folyamatának ezt a fajtáját. íme, kimagaslik előttünk a monumentális Szobakevics,x^ TarhanovXX// lánglelkű színpadi megformálásában, olyan, mintha egy darab sziklából faragták volna. Még ki sem nyitotta a száját éa máris látjuk mögötte az egész gogoll Oroszországot. Vajon ez csak a mesterien elkészített maszknak, vagy pedig a csodálatosan megformált "testbeállitásnak" az eredménye? Vajon a maszk vagy a testjáték éppen ellenkezőleg nem betetőzése-e, kifejezése-e annak a munkának, amit Tarhanov - Szobakevics végzett a szerep belső poggyászának és a belső monológoknak a kialakításában? Ugyanezt a befejezett sokrétűséget figyelhettük meg Hmeljov színészi művészetének tökéletesen megformált színészi alakjaiban. Peklevanov az ő megformálásában csöndes, szerény, jelentéktelen külsejű ember, nyugodt ritmusban mozog, de ugyanakkor érződik benne a törhetetlen akarat és az energia.Az emberi léleknek mindezek a tulajdonságai nemcsak a próbáik eredményei. Ezeket a tulajdonságokat kidolgozni, átélni, felhalmozni csak azért lehetett, mert a színész igen alapossal foglalkozott szerepével.

A színpadi alak teljessége mindig a színész teljes lelki és fizikai erejével végzett megfeszített munkájának

az eredménye. Ezeknek az erőknek az a feladata, hogy feltárják az emberi jellem belső és külső vonásai közötti legparányibb kapcsolatot és kölcsönhatást. Ebben a folyamatban világosan megmutatkozik a művész kultúrája és Ízlése, tax/ Szobakevics Gogol; Holt lelkek c. regényének és az ebből dramatizált színpadi miinek egyik alakja.

Mihail Tarhanov /1877-1946/ nagy orosz-szovjet színész, Ivan Moszkvin öccse, sokáig vidéken játszott, 1922-ben került fel a moszkvai Művész Színházhoz, s haláláig

ott működött színészként és rendezőként.- 9 -