Wolf, Friedrich: Az időszerű színházról - Korszerű színház 25. (Budapest, 1961)
Saját darabjaimhoz
szakszervezetének formájában. És itt, ennek a szellemi atmoszférának a kellős közepén tüstént otthagyja bajtársait, mikor ügyvédje és egy fegyverüzér magukkal viszik valamilyen üzleti tranzakcióra. És később, mikor Michèle tehetségében bizva neki Ígéri Zsuzsi szerepét a Figaróban, mert úgy érzi, "mintha a szerep Írása közben már ismertelek volna Michèle... téged, a nép gyermekét, egyenes, csürést-csavarást nem ismerő értelmeddel, bátorságoddal és nemes érzelmeiddel" - öt perccel később megszegi szavát, amikor De Vaudreuil gróf diadalmasan hozza hirül, hogy most a Comédie Française sztárja akarja eljátszani a szerepet. Kis rozsdafoltok ezek még csak e viharos napok nehezen áttekinthető forgatagában; apránként azonban szétmarják és kicsorbitják a fegyvert. Michèle, Beaumarchais jó szelleme, aki csak a végén fordul el tőle, elsőnek érzi meg a veszélyt. A következő párbeszéd alakul ki kettőjük között; MICHÈLE /haraggal/; Rossz emberismerő maga, De Beaumarchais ur ! BEAUMARCHAIS /mosolyogva/; A darabjaimban? MICHÈLE: A szereplői erősebbek, mint saját maga! BEAUMARCHAIS: Á, hát maga úgy gondolja, hogy az iró szereplőiben szükségképp önmagát Írja meg? MICHÈLE: A legerősebbekben. BEAUMARCHAIS: Én azt hiszem, éppúgy a leggyengébbekben is. MICHÈLE: Azt hiszem, az ember nem szeretheti egyszerre Ugyanúgy minden szereplőjét; egyetlen szereplő,egyetlen ügy igazában kell hinnünk, teljes szeretetünkkel. Én azért hagytam ott a szövődét Lyonban, mert a színházat szeretem mindenek fölött. És azt hittem, hogy maga, a nagy iró, megérti majd ezt... Már a kezdetnél megmutatkozik, hogy Beaumarchais tehetségének és alkotó munkásságának erőforrása tulajdon élete volt, amely viszont a nép és a kor véréből táplálkozott. A Beaumarchais "esetben" a megrázó az, hogy végignézhetjük:- 94 -
