Wolf, Friedrich: Az időszerű színházról - Korszerű színház 25. (Budapest, 1961)
Saját darabjaimhoz
miképpen zárja el ezt az életeret fokozatosan a pénz hatalma, a pénzzé, amelyet Beaumarchais az ifjúi éré mámorában még gúnyosan megvet és eltaszit magától, de aztán a pénz Ferrière-nek, a spekulánsnak alakján át egyre nagyobb hatalomra tesz szert fölötte, amíg végUl a nyomorgó és tífusztól fenyegetett párizsi népnek poharanként két sous-jával adja el az Angliában szerzett szürógépen megtisztított vizet, s a Bastille ostroma alatt pincéjébe rejti az amerikai fegyvereket a kézművesek elől. Emellett a börtönből való szabadulása után 5000 llvre-t fogadott el a királytól,mintegy fájdalomdljként. A Kacsa utcai órásfiu felfelé deklaszszálódott. Immár nem Párizs népének hangja többé. Mikor barátja, Bergasse a végén megkérdi: "Tudnál-e még ma is olyan népdrámát Írni, mint a Figaro, Pierre?" - Beaumarchais ingerülten feleli: "A nyárspolgárok ellen Írok majd darabot,akik azt hiszik, a nép néhány lármás épltómunkásból és elégedetlen koldusból áll; csak azért, mert néhány nyers ordítás hallatszik be az utcáról, és ók halálra rémülnek tóle." BERGASSE: Kívánom neked, Pierre, hogy soha ne kelljen remegned a nép előtt! BEAUMARCHAIS: A nép, a nép... BERGASSE /felháborodva/: Nem birom hallani, ahogy ezt mondod! BEAUMARCHAIS /élesen/: Nincs-e épp annyi jogom, mint bárki másnak? Csak azért, mert szellemem munkájával palotát szereztem magamnak és nem gyalog tülekedem az utcán, mindjárt a nép ellensége vagyok? és ha a nép abban véli megtalálni boldogságát, hogy Beaumarchais is szűk, dohos szobában lakik, hát én nem vagyok ezen a nézeten; és harcolok az ilyen zsarnokság és szüklátókörüség ellen, úgy ahogy a király zsarnoksága ellen harcolok!- 95 -
