Wolf, Friedrich: Az időszerű színházról - Korszerű színház 25. (Budapest, 1961)

Saját darabjaimhoz

Beaumarchais egyszer azt mondotta önmagáról: "Ma vie est un combat", az életem harc! és 5 maga is évtizedeken át hozzáértő kézzel forgatta a művészet fegyverét.

De akkor egyszerre csak azt az embert, aki üzletembernek, fegyverkereskedőnek, királyi titkos ügynöknek és vizspekulánanak éppilyen tehetséges volt, a legkülönfélébb kisértések vették körül. Ezek a kisértések először a legváltozatosabb tarka leplekbe burkolóztak: fegyversegály az amerikai felkelőknek, a tífusztól sanyargatott Párizs vízellátása. és noha Beaumarchais, mikor becsületesen sikra szállt elszegényedett iró-kollégái érdekében a Comédie Française hájas sociétaire-jeivel szemben, még kigunyolta a pénz értékét a maga szellemesen szarkasztikus módján: ahhoz, hogy az ember megvethesse a pénzt, egy valamivel kelt rendelkeznie: pénzzel! - és noha a fegyverekkel és a vízzel folytatott mellékes spekuláció során csak kisujja legutolsó izét nyújtotta oda az ördögnek - a pénz könyörtelen ördöge egyszerre csak galléron ragadta és siralmasan földre terítette. Őt, Beaumarchais-t, a nagy Írót, Párizs viharmadarát .

Az árulást természetesen nem holmi sátáni mágia idézte elő és nem is derült égből csapott le. Beaumarchais felfedezte Michèle-t, a fiatal lyoni színésznőt és őszinte, szenvedélyes müvészlelkének egész hevével állt ki tehetsége mellett. Hiszen saját, legjobb értelemben vett ügyét képviseli, mikor a darab második képében, a Comédie Françaisehoz irt levelében felcsap a fiatal színészek ügyvédjének is és a következő mondatot veti papírra: "Mert bűn csak egy van - a tehetségtelenség! És erény csak egy - a merészség, amellyel az ember utat tör önnön tehetségének."

De vegyük csak a következő jelenetet. Itt Beaumarchais szenvedélyesen védi a megkárosított ismeretlen drámairók jogait és mindenekelőtt 8 tehetséges Michèle ügyét is a Comédie Française "nagyágyúi" előtt, és ebben a képben alapítja meg első Ízben a "költők rendjét" a drámaírók- 93 -i