Wolf, Friedrich: Az időszerű színházról - Korszerű színház 25. (Budapest, 1961)
Vitacikkek
lekmény egész irónikus vonalvezetése a háború igen emberi szidalmazását célozza, s affelé mutat, hogy az emberi értelem győzelmet arat az eszeveszett barbárság fölött. A hős Hektor tűri, hogy a harci dühtől tajtékzó Ajax megüsse és fensőbbséges mosollyal nyugtázza a pofont. Meg tudja nyerni még a minden hájjal megkent, a görög becstlletkódexre felesküdött Odüsszeuszt is. És aztán, az aggastyánoknak egy anekdotikus közjátéka következtében, mégis, sorsszerűén kitör a háború, egy második befejezésben, az első, logikus vég után. "A kis politikában - mondja Odüsszeusz - mi, államférfiak illetékesek lehetünk; a nagypolitikát a sors csinálja." Itt az irónia túllőtt a célon. Az ellenjátékos a sors. A háború itt is katasztrófaszámba megy; mint emberek, semmit nem tehetünk ellene. És ezért ez a darab, minden kecsessége és csillogása ellenére, éppen a mi számunkra, a mi korunk számára hamis és embertelen. A mi számunkra, akik igazán elég embertelenséget éltünk át, a fő elsősorban a darab tartalmi, lényegbeli helyessége, és ezt a tartalmat tükrözheti vissza aztán a forma ezer csiszolt prizmán át, a lehető legszinesebben. Erre talán azt mondják: mint ahogyan változik az állam, a festészet, az építészet formája, úgy változik a drámáé is. A forma - minden bizonnyal! De az államon belül csakúgy, mint a festészetben, az építészetben vannak bizonyos alapelemek, amelyeknek létezése törvényszerű következményekkel jár. Noha újra meg újra megesett, hogy egyes, a civilizációba belefásult emberek kivert állatként nyugalmas óceáni szigetekre menekültek; ennek azonban semmi köze az államnak, mint emberi közösségnek a lényegéhez. A színnek is, minden fénytörés ellenére, megvannak a maga szilárd összetevői. Ami pedig az épitészetet illeti, nos, vegyük akár a Pitti-palotát, akár egy fábavájt néger kunyhót - e "házak" mindegyikének törvényszerűen van bejárata és teteje. Ismertem egy fiatal épitész-házaspárt, amely egy hipermodern házat építtetett magának. Az ifjú építész büszkén- 65 -
