Wolf, Friedrich: Az időszerű színházról - Korszerű színház 25. (Budapest, 1961)

Vitacikkek

lendő - ágyában égett meg, sem a karslruhei Vöröskereszt ug^-Hyoa nénikéivel szembeni Vannak ma közöttünk egészen másfajta nénikék is - mégpedig mindkét nembél. Sít, az ő aggályaik sokkal mélyebben gyökereznek, mint a karlsruhei Vöröskereszt esetében. Nem két ápolónői egyenruha forog itt kockán,és nem is esetleges szerelmi jelenetek - hanem ezeknél sokkal súlyosabb dolgok.

A mai német dráma forog kockán.

És engedtessék meg itt egy öreg darabszerzőnek, hogy néhány figyelmeztető és ugyanakkor előremutató tanácsot adjon ifjabb kollégáinak. Nevezetesen arról: miképpen Írjon egy mai drámairó, ha azt akarja, hogy az igazgatók rajokban szánjanak a mézére.

Először is és mindenekelőtt, forróvérű fiatal barátaim, óvatosságot a témaválasztásban! Higyjétek el a színigazgatóknak, hogy közönségünk egybehangzóan az édes mümézet választja a kenyér és a só helyett! Ez olyan bizonyos, mint egy természeti törvény! És ezért már a kezdet kezdetén - el a kezekkel, drámával viselés ifjú hivek, el a kezekkel, mégpedig elvből a politikai témáktól! És mindenekelőtt az olyanoktól, amelyek Németország legfrissebb múltjával foglalkoznak; mondjuk, azzal a kérdéssel, hogy hogyan is történt mindez és miért történt igy. Ez nálunk manapság a kutyát sem érdekli.

No hiszen, szép dolog is lenne "folyton a saját népünkön taposni, mintha a többiek nem Ugyanúgy..." Ez az egész már rég a könyökünkön nő ki, ez az egész nürnbergi per, ez a sok Uajdanek, Auschwitz, Buchenwald, Dachau,amiknek emlegetésével szüntelen a saját fészkünkbe piszkltunk! Elég baj, hegy az újságok ilyesmiket irkáinak! Hát akkor ezeket a régmúlt dolgokat még a színpadról is végig kelljen hallgatnunk?! Amikor ráadásul a színpad mindent még kézzelfoghatóbbá tesz?! És netán, tetejébe,azzal a bizonyos "közvetlen módszerrel", amelynek, mint ismeretes, az igazi mü- 54 -