Wolf, Friedrich: Az időszerű színházról - Korszerű színház 25. (Budapest, 1961)

A színháztörténethez

zása ellenére»Ismét a régi náci háborús uszitók kaparintják kezükbe az üzemek vezetését? Amikor újra sorozatosan dúlnak fel zsidó temetőket? Amikor a botbüntetést egy kultuszminiszter követeli vissza? Amikor ma» a meztelen éhség és a keserves nyomor idején még mindig kétségbeesett asszonyokat és lányokat vetnek börtönbe a hírhedt, képmutató 218. § alapján? Amikor Bonnban egy "Német Jogpárt" - a Kurier 1947« március 24-i számának közleménye szerint - gyűlést hiv össze ezzel a jelszóval! "Vádol a Hitler-Jugend!" - amelyen bizonyos Georg Sterzenbaoh ur még véletlenül sem Hitlert vádolja, hanem a koncentrációs táborokba vetett antifasisztákat?

Színházaink és az időszerű dráma - Félelem és képmutatás?

Sok színházunk - a szovjet zónában is - úgy óvakodik az időszerű daraboktól, mint a tüztől! Inkább eljátsszák a Kék álarcot, a Hurrá, fiul-t, a Jutta néni Kalkuttából, az Oily Polly és a Szemérmetes világfi cimü darabokat; vagy egy Anouilh semmire nem kötelező halálmisztikájának adnak színpadot /lásd a "Theaterdienst" előzetes heti műsorát 1947. május 5 és 11 között/. Ha megkérdik, miért térnek ki széles Ívben az időszerű darabok elől, sok színházi vezetőnk állandóan kétféle ellenvetéssel hozakodik elő:

1/ A közönség elveti ezeket a darabokat: nevetni akar, pusztán szórakoztatásra vágyik. Ez tévedés, százszorosán is tévedés! Mert először is, amint azt tapasztalatból tudom, a közönség korántsem veti el darabjainkat általában. Aztán meg minden közönséget nevelni kell, közel kell vezetni egy adott darabhoz, ma inkább, mint bármikor! És épp ez a feladata nemcsak a Volksbűhnének, hanem minden komoly színháznak! Talán nem tartottak bevezető előadásokat még Beethoven IX. szimfóniájához is? Vagy nagy festőink alkotá- 45 -