Rolland, Romain: A nép színháza - Korszerű színház 24. (Budapest, 1961)

III. rész: A színházon túl. A népi ünnepségek. Általános következtetések

ezeknek a fenségen egyesüléseknek, amelyek Michelet-t halhatatlan lapokra ihlették.

Mi azt akarjuk, hogy ez a feledhetetlen óra feltámadjon. Azt akarjuk, hogy a nép ismét megislelhesse ezt a testvéri mámort, a szabadságnak ezt a hajnalhasadáeát. Minden reményem ebben az órában van, és ezért álmodtam meg a nép számára olyan színházi előadásokat, amelyek végül népi ünnepségekbe mennek át, nem a színpadon és nem a színészeknek fenntartva, hanem az egész közönség részvételével: "Ez - Írtam a Julius 14 végén - a tegnap és ma népének, az örök népnek ünnepe. Hogy értelme kiteljesedjék, a közönségnek is részt kell vennie benne, belevegyülnie az utolsó Jelenet dalaiba és táncaiba - a népnek színésszé kellene válnia a nép ünnepségében."

Ez azonban még mindig szinház; és ha a bennünket magával sodró társadalmi mozgalom kiteljesedik, ha végre a nép lesz hatalmon, akkor többet is tehetünk érte, mint hogy színházba visszük. Tegyük széppé számára a közéletet, ébresszük személyiségének öntudatára ünnepségek által, magasztaljuk fel az életet.

Nemcsak azokra a diadalünnepekre gondolok, amelyekben a forradalom saját cselekedeteit akarta szemlélni átlényegült formában... Tannak egyszerűbb ünnepségek is, és, amint Rousseau megmondotta: "...nem kell visszatérnünk a régi görögök játékaihoz; vannak modernebbek, vannak ma is létezők... Évente rendeznek nálunk versengéseket, nyilvános díjkiosztásokat, megválasztják az Íjászok, a tüzérek, a tengerészek királyait. Kern lehet eléggé szaporítani ezeket az olyannyira hasznos és olyannyira élvezetes megnyilvánulásokat; az ilyen királyokból sosem lehet elég..."

A legjobbak az ilyen ünnepségek közül talán épp a legegyszerűbbek. És lorel, aki anélkül hogy sejtené,roasBeau-i elgondolást fejleszt tovább, nagyon helyesen jár el, mikor eszményi színházát megnyitja a népi táncmulatságok előtt.

81 -