Rolland, Romain: A nép színháza - Korszerű színház 24. (Budapest, 1961)

III. rész: A színházon túl. A népi ünnepségek. Általános következtetések

E sorokat olvasva, kinek ne csengenének fülében a Marseillaise taktusai? És valóban, e hősi dallam Innen fakadt; a forradalom fenséges lelkesedéssel fejlesztette tovább Rousseau elgondolását.

Valamelyik színház kiagyalta, hogy prairial 22-től /jun.10/ kezdődően színpadon mutatja be a Legfelsőbb Lény tiszteletére rendezett ünnepségeket. A nagy konventtagok magasztos Idealizmusát ez mélyen sértette. Messidor 11-én és 13-én /jun. 29 éa jul, 1/ a közoktatási és a jóléti bizottmány rendeletileg tiltotta meg a színházakban ezt a profán produkciót. A betiltó határozat szavaiban felleljük Rousseau fennkölt eszméit arról, hogy mennyivel alacaonyabbrendü a színház a népi ünnepségekhez viszonyítva:

"Olyanok szak a miniatűr Ünnepségek, ezek a színpadi gyülekezetek, mint az utcakanyart egy percre elálló gyerekcsapatok, amelyek tagjai hadseregnek hiszik magukat. Mit szólnátok, ha Nagy Sándor csatáit laterna magicában mutatnák be nektek, avagy -Herkules hősi tetteit egy cukorkásdobozon? - Ha egy lró Franciaországot néhány deszkán festi elém, ha tucatnyi kulisszából egy egész, hatalmas nép árad elém, nép, amelynek fenségét óriási mező is alig tudja befogadni, amely csak az ég boltive alatt szokott összegyűlni, akkor úgy tűnik, Prokrusztesz barbár zsenijével találkozom ismét, aki élő testeket csonkított meg, hogy vaságya méreteihez zsugorítsa őket... Az első ember, akinek eszébe jutott, hogy ezeket az ünnepségeket színpadon lejátszásán, lealacsonyította felségüket, elpusztította igazi hatágúkat... A nép ünnepségei közösek és azokat csak tömegek ülhetik meg."

Ezek a szavak nem voltak puszta ezavak. E kor emberei szemtanúi voltak minden ünnepségek legszebbikeinek: ásóknak, amelyeket Franciaország népe önnön tiszteletére adott;