Rolland, Romain: A nép színháza - Korszerű színház 24. (Budapest, 1961)

II. rész: Az új színház

/

telket nem énekelte meg egy Shakespeare; de a béarru/^1^, fehér lobogóinak élén, vagy Danton a vérpadon Shakespeare ▼Hágában beszéltek, cselekedtek, éltek. Franciaország élete felhágott a boldogság csúcsaira és ac emberi nyomor mélységeibe hatolt. Csodálatos emberi komédia, drámák valóságos eora, melyekben a szenvedélyek hadseregét tiszta és világos akarat vezérli. Minden korszaka uj meg uj költemény, és mégis, valamennyiUkttn át érzik az elpusztíthatatlan vonások állandósága, egy nemzet sorsa, és ez a záloga az eposz fenséges egységének.

ís ezzel a hatalmas erővel a francia művészet mindeddig mltsem tudott kezdeni. Mert hisz csak nem nevezhetjük fegyverténynek az Idősebb Dumas feuilleton-drámáit, Sardou napi híreit - vagy épp a SasfiókotI. Azok a magános szellemek, akik, mint Vitet,meg tudták érteni a történelem drámáját, szemlélődő alkatok voltak; nem termettek színházi embernek és eszUkbe sem Jutott a színház számára dolgozni. ^3/ - "Van valami hamis és az értelmet sértő abban,hogy

/51/ A béarni melléknévvel a franciák IV. Henriket illetik, aki trónralépése előtt Béarn tartomány utolsó grófja volt. - /A ford./

/52/ Jjouíb vitet /1802-1873/ köztársaságpárti francia

politikus és Író; mint drámaírónak, egyetlen alkotása a Rolland által később említett Liga-trilógia - /A ford./

/53/ Vitet: Barrlkádok /1588 május/, ArendekBlois-ban /1588' „deoember/7 III, Henrik halála /1539 auguTz^ tus/. Az 1827-29-ben megjelentTörténelmi Jeleneteknek ezt a három részét sajnos nem ismerik eléggé; aprólékos realizmus jellemzi őket és néhány lapjuk szinte eléri Shakespeare megjelenítésének intenzitását. DumaB és Hugo nem keveset használták őket, anélkül hogy élő igazságukat valaha is utólérték volna.- 67 -