Rolland, Romain: A nép színháza - Korszerű színház 24. (Budapest, 1961)

II. rész: Az új színház

szenvedéseit, aggályait és kétségeit illeti, tartsa csak meg őket önmagának; a népnek több van belőle, mint kellene, felesleges szaporítani. Maga az a férfi, aki korunkban legjobban megértette és ezerette a népet - Tolsztoj -, ő sem tudta mindig elkerülni ezt a hibát, noha egész életében keményen ostorozta a művészet gőgjét; azt hiszem, a Sötétség hatalmában apostoli missziója, meggyőződése terjesztésének parancsoló szüksége, művészi realizmusának követelései erősebbnek bizonyultak csodálatos jóságánál. Nekem úgy tetszik, hogy az ilyen müvek inkább lehangolóak, mint hasznosak a nép számára. Ha mindig csak ilyen előadásokat tudnánk nyújtani neki, igaza lenne, ha hátat fordítana és a kabaréban keresné a lehetőséget fáradt tagjai kinyujtóztatására. Nincs részvét és megértés abban, aki a népet, amely a maga szomorú 'életét éli, egy Bzomoru élet látványával akarja szórakoztatni. Néhány "kiválasztott" szellemiség tetszeleg abban, hogy "úgy szürcsölje a melankóliát, mint menyét a tojást"; a néptől azonban nem követelheti senki az arisztokraták szellemi sztolcizmusát. A nép szereti az erőszakos, szenvedélyes színjátékot, de azzal a feltétellel, hogy az erőszak a színházban ne úgy nyilvánuljon meg, mint az életben s ne azokat a hősöket zúzza össze, akikkel azonosul. Meglehet, hogy önmagát illetően elkeseredett és csüggedt, de álmának hőseit követelő optimizmussal nézi s szenved a gyászos kifejlettől.

Eszerint hát a könnyes melodrámára van szükség, amely mindig szerencsésen végződik? Természetesen nem. Ez a durva hazudozás csak kábítószer, altató, amely, akár az alkohol, hozzájárul a nép tétlenségének meghosszabbításához. A felüdítő hatásnak, amelyet a művészettől követelünk, nem szabad az erkölcsi energia rovására megnyilvánulnia; épp ellenkezőleg.

Legyen a színház az energia forrása: Íme a második törvény. Ha arról beszélünk, hogy a művészetnek kerülnie kell mindent, ami összetör és lehangol, ez csak negativum;- 52 -