Rolland, Romain: A nép színháza - Korszerű színház 24. (Budapest, 1961)
I. rész: A múlt színháza
I. RÉSZ A HŰLT SZÍNHÁZA 1. Möller« Elöljáróban la eliaaarem, hogy rendelkezünk egy nápi vígjáték elemeivel; sarokkövét Moliére-nek hívják. Bizonyos vonatkozásokban látszatra még inkább a népé ő, aint a polgárságé. A mi osztályunk már nem fogadja el fenntartás nélkül Molière gondolatait éa érzelmeit. Ha őszinték lennénk, bevallanók, hogy néha lázadó indulat, majdhogynem ellenszenv fog el vele szemben; ezt persze a nagy név tekintélye és a nevetségtől való félelem fékentartja és azonnal elfojtja. Bennünk túlságosan elszáradt az élet egyszerű örömeinek élvezete, és Így nem töltenek el valami túl élénk gyönyörrel a Scapinek és a Sbriganik hetvenkedései, a botütések és a kliatélyok, a vaskos dévajságok és főleg az a gyakorta kegyetlen vígjátéki lendület, amely a maga brutális nyerseségével egyaránt támad gyengéket és erőseket és nem kíméli sem a kort, sem a testi fogyatékosságot, sem az emberi természet bármilyen szánandó vonásét. A nagy király harsogva nevetett, mikor a muftinak öltözött Lully^ átugrott a rivaldán és lábbal-ököllel támadt neki egy clav*einnek. Saint-Simon a burgundiai hercegnő versaillea-l udvar/ / Jean-Baptiste Lully /1632-1687/, a francia nemzeti opera olasz származású megteremtője XIV. Lajos személyes kegyeltje volt. Résztvett az udvari ünnepségeken, s o irta a zenéjét mind Molière táncos vígjátékéinak, mind azoknak a baletteknek, melyek főszerepét a király táncolta. - /A ford./- 14 -