Rolland, Romain: A nép színháza - Korszerű színház 24. (Budapest, 1961)
Bevezetés. A nép és a színház
A továbbiakban elmondó* majd, *1 a véleményem a Trente ana de Théâtre vállalkozásárél. Igyekszem róla azzal a tisztelettel beszélni, aaslyet alnaan nemes kezdeményezés megérdemel. De ez a vállalkozás olyan bizalmat feltételez általában civilizációnk ée különösen színházunk kielégítő voltában, amelyet én távolról se* tudok osztani ; és ezért illúziói ellen könyörtelenül harcolni fogok. Ezeket az illúziókat, Jól tudó*, a mai értelmiségi elit nagy többsége helyesli. Ez csak azt bizonyltja, amit régóta tudtak: erre az elitre nem igen számíthatunk. Hasztalan igyekszik valami újat nyújtani: konzervatív, minden a múlthoz köti, nem tudja újjáformálni sem a társadalmat, eem a művészetet: arra Ítéltetett, hogy eltűnjön. Az életet nem lehet hozzákötni a halálhoz. Márpedig a múlt művészete több mint háromnegyed részében halott. íz nem a mi francia művészetünk kizárólagos jellemzője; ez általános táay. A múlt művászete nem tud megfelelni az álét igényeinek; eét, gyakran fennáll a veszély, hogy az élet ártalmára van. Az egészséges és normális élet szükséges feltétele, hogy olyan művészettel rendelkezzék, amely szüntelenül megújítja önmagát, abban a mértékben, ahogy megújul maga az élet is. Nem tudom, vajon a most bontakozó uj társadalom megteremti-# majd a saját művészetét. De egyet tudok: ha ez a művészet nem Jön létre, akkor nincs többé eleven művészet; csak múzeumról beszélhetünk, nekropóliszról, ahol a múlt bebalzsamozott múmiái szunnyadnak. Mi az emléksk kultuszában nevelkedtünk; nehéz kibontakoznunk szorításukból. Valami sajátos poézis vonja be őket, s ezért öltik fel képzeletünkben a távoli horizontok szolid, olvadóan harmónikus árnyalatait. De ezekből a hajdan élettől lüktető szép formákból az élet már rég kiszállt, vagy most száll ki, naprólnapra. Még akkor is, ha néhány remekmű erőteljesebbnek bizonyult a többinél és mind a mai napig megőrizte hatóerejének egy részét - kétséges, hogy ez az erő ma jótékony hatá-11 -