Rolland, Romain: A nép színháza - Korszerű színház 24. (Budapest, 1961)

Bevezetés. A nép és a színház

su-e? Minden csak a maga helyén és a maga korában hasznos. Hihetünk abban, hogy a Jó és a szép létezése abszolút és mindkettő őrök eszméket fejez ki. De kifejezési formáik együtt változnak az emberi szellem alakulásával; és azok a formák, amelyek valamely századnak bájt és nemességet kölcsönöztek, más századba tévedve könnyen válnak bántóvá és ellenszenvessé. Tolsztoj felhívta a figyelmet a művészetből eredő veszélyekre; nos, egyikük talán épp abból fakad, hogy a múlt hatóerői, funkciójukat vesztve, átkerülnek egy olyan környezetbe, amellyel nincsenek összhangban és komoly zavarokat idéznek elő. Nemcsak az erkölcs terén tapasztaljuk, hogy "az igazságot egy délkör dönti el" és "határát egy folyó Jelzi". Ugyanígy van ez a művészetben is. Századok száműztek az aktot, nemcsak erkölcsi, de esztétikai aggályoktól is vezérelve. A középkori szobrászok azért tagadták meg, mert formátlannak vélték; úgy gondolták, hogy "az öltözék szükséges a test kecsességéhez". Oiotto iskolájának

festői- a női testben "semmiféle tökéletes mértéket" nem ta/2/

láltak' '. A XVII. században olyan emberek, akik a gótikus

/3 /

építészetet a legjobban ismerték'épp azokból az okokból vetették el, amelyek a mi számunkra kedvessé teszik. A XVIII. század egyik zsenije^, mikor Shakespeare-hec hasonlították, felháborodott a sértésen. Egy nagy olasz fest0^5/ "sekrestye-művészetnek" nevezi a flamand festészetet, amely "asszonyoknak, szerzeteseknek és ájtatos hívőknek" való. És a Tolsztoj-említette muzaik undorral szemléli a milói Vénuszt. Lehet, hogy ami az elitnek tetszik, épp az a rut a tömeg számára, mert nem felel meg igényelnek, amelyek éppoly Jogosak, mint a mieink. Ne kénysseritsűk rá vizagá/2/ Cennlno Cennini, 1437-ben.

Fénelon.

/4/ Gluck.

/5/ mchslangelo.- 12 -