Rolland, Romain: A nép színháza - Korszerű színház 24. (Budapest, 1961)
Bevezetés. A nép és a színház
BEVEZETÉS A nép és a színház Tíz év óta különös folyamatnak lehetünk tanul. A francia művészet, minden művészetek legarisztokratikusabbja, észrevette, hogy a nép létezik. Jél ismerte eddig is, mint beszédek, regények, drámák vagy képek lehetséges tárgyát... "Csodálatos téma latin verssorokhoz!..." ... de nem számolt vele, mint élőlénnyel, közönséggel és bíróval. A szocializmus előretörése felhívta a művészek figyelmét az uj uralkodóra, akinek mindaddig a politikusok voltak egyedüli tolmácsolóis szerzői és színészei egyszemélyben. Most ők is felfedezték a népet - ha szabad igy mondani, valahogy olyasformán, ahogy a mai felfedezők közelednek egy ismeretlen földrészhez: piacot látnak benne termékeik számára. Az Írók ide akarják importálni müveiket, az állam a műsorát, színészeit és hivatalnokait. Kész komédia, amelyben mindenkinek megvan a maga szerepe; de ezen talán senkinek nem illendő gúnyolódni, hiszen könnyen lehet, hogy senki sincs teljes biztonságban a gúny elől. így hát jobb, ha az embereket olyanoknak vesszük, amilyenek és nem szegjük kedvét az egyéni érdeknek, ha magát - akár naivul is - összetéveszti a közérdekkel - feltéve, hogy ez az utóbbinak hasznára válik. Márpedig a helyzet igy fest; és most csak két tényt szeretnék kiemelni ebből a nagy mozgalomból,amely túl nagy lendülettel terjeszkedik, semhogy a Jó ne keverednék benne a rosszal es a közérdek ápolása az egyéni szándékokkal. Először is hadd mutassak rá a váratlan Jelentőség* re, amelyre a nép a művészetben szert tett /vagy inkább a- 9 -
