Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)
IV. Izületi csúz
És ezekből a bolond párosításokból mégis vi . gyors és tökéletes világosság gyullad.Élesebb és ^ képhez Jutottunk, mint amilyet a pontosabb ntüazer, adhat, A bonyolult értelmetlenség közelebb vitt ben a konkrét Igazsághoz, mint amilyen közeire a puszta «, lem vihetett volna. IsmertUnk-e meg valakit gyorsabban vagy jobban, mint ahogy most Nancy Ellicottot ismerjük? A vers azáltal hü, hogy hütelen; a tárgyi valóságot akkor érzékelteti legerősebben, amikor a legkonokabbul szétrombolja. A vers, ha a logikus gyakorlati ember piától szemével nézzük, kártékony, felelőtlen, közömbös minden törvénnyel szemben és megveti a rendet. És ahhoz, hogy akár a színházban, akár másutt verset alkossunk, készen kell állnunk, hogy felrúgjuk a törvényt és a rendet: azt a józan törvényt és rendet, amelynek parancsára egyik robusztus prózai lépés a másik nyomába hág. Igazán szerencsés félmegoldások szerintem itt nincsenek. A próza és a vers alapvetően különböző módszerei a világ ábrázolásának, Az egyik összeadja a helyes tételeket, és eredményül valamilyen végösszeget kap. A másik tücsköt-bogarat hajigái ugyanabba a serpenyőbe, és az eredmény: a dal. Amikor a prózai gondolkodásmód versírásra törekszik anélkül,hogy kidobná hajójából Jellegzetes fogalmazásmódját és gondolatkaposolását, az eredmény az a száraz és reménytelen "költészet", amely Eugene O’Neill Lázár nevetett^ cimü müvét jellemzi: "Neveset Nevess! Nincs többé féleleml Nincs már halál! Csak élet van! Csak nevetést... x/ Lazarus Laughed. 1926 - O’Neill kísérlete a misztériumjáték megújítására. - /A aserk./- 97 -
