Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

színházba, arra számítva, hogy a Gorboduc-féle hagyományt akadémikus jambusait hallják majd; ehelyett szikrázó szózuhataggal találták szembe magukat, és valami csodálatos mámorban támolyogtak ki a színházból. A T ameri án^^felságes mennydörgése szakadt rájuk, és - amint J.R. Sutherland megjegyezte Phyllis Hartnoll Oxfordi Színházi Kalauzáról /Oxford Companion to the Theatre/ irt cikkében - "soha többé nem elégíthette ki ókét valamely korábbi dráma igénytelenebb ritmikája." A közönséggel csak egyszer kell megizleltetni a jobbat, máris ragaszkodik hozzá.

Kenneth Tynan angol kritikus, bár meglehetős jóindulattal van a mi prózai drámánk irányában és hajlamos gyanakvással figyelni minden kísérletet a vershez való visszatérésre, rámutat, hogy maga a prózán nevelkedett Molière is legjobb müveinél a vershez folyamodott. Tynan egy kicsit fájlalja Molière ilyetén döntését és a hagyomány zsarnokságának számlájára Írja, Mi azonban mégsem hunyhatunk szemet a tény előtt, hogy Molière akkor irta legjobb müveit, amikor a vershez folyamodott. Az igazság ugyanis az, hogy minden nagyobbszabású és ma is kedvelt múltbeli dráma - de még a vígjátékok oroszlánrésze is - verses. A próza háromszáz éves uralma jónak bizonyult a regény és nagyszerűnek a történelem és az életrajzok számára; de a színház úgy megsínylette, mint elnyomott mostohagyerek.

A vers egyszerűen hajlékonyabb a prózánál; márpedig egy olyan gyors és tömör kifejezőforma, mint a színház.

x/ A Gorboduc Thomas Norton és Thomas Sackville erzsébetkori drámaírók 1561-ben előadott müve. A senecai ihletésre született mii az első klasszikus veretű angol tragédia;a középkori dráma népi Ízlésével szemben mereven arisztokratikus hangulat és módszer jellemzi, s emiatt volt a korabeli drámairás udvari ágának kedvence és példaképe, - /a szerk./

xx/ A Nagy Tamerlán - Tamburlalne the Great. 1587-88 - Marlowe első drámája. - /A szerk,/

88