Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

végtelen hajlékonyságot kíván. A regény bátran gazdálkodhat és gazdálkodik is az idővel; a színháznak mindent két és fél órán belül kell elvégeznie. Prousttal - vagy Dickens-szel,Tolsztojjal vagy Joycs-szal - sokszáz oldalon keresztül foglalkozhatom, miközben észrevétlen egy~e több és több adat halmozódik fel a végsó, összetett kép számára./Az igazán nagy regények jellegzetes módon mindig hoszszu regények./

A regényíró ezt Írja: "Izgalma» fokozatosan csillapodott: Albertine már hazafelé tart. Minden pillanatban meghallhatom a csöngetését, ügy éreztem, az életem többé nem olyan, amilyenné válhatott volna, és most, hogy ez az aszszony itt van a házban, és velemszületett erőmet és tettvágyamat egyre inkább csak az 5 felékesítésére fordíthatom, most olyan az életem, mint egy virágbaborult ág, amelyet bőséges gyümölcse lehúz és minden erőtartalékét magába szívja. Még csak egy órája támadt fel bennem az aggodalom, de ezt most valami nyugalom szorította ki; s ez a nyugalom, amellyel Albertine-t hazavártam, nagyobb és tágasabb érzés volt, mint amilyet reggel éreztem, mikor még útnak sem indult." /Bz Proust - fájdalom,csak fordításban, de Proust./

Más: "Az árnyak most már egyre sűrűbben ereszkedtek alá a magas hegyek felől; a megtollasodott népek hozzáláttak az estebédhez, az alacsonyabb ranguak meg a vacsorához. Egyszóval az óra éppen ötöt ütött, mikor Mr. Jones elindult Gloucesterből; oly kései órán, hogy /tél közepe lévén/ az ÉJ kormos ujjal gyászfekete függönyt borítottak volna az egész világra, ha a hold - némely vidám halandó módjára, aki az éjszakát szereti nappallá varázsolni - széles, rezes képével, egész napi szunnyadozás után, ki nem kászálódik éjszakai virrasztásra az ágyából,s megálljt nem parancsol neki. Jones kocsija még nem járt messzire, mikor úgy érezte, le kell rónia hódolatát a szépséges bolygó- 89 -