Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

tudtak bonyolítani mindent. Az anekdota szerint egyszer egy díszletező hasoncsuszva Igyekezett kiüríteni a színpadot, mielőtt még a fények kigyultak volna, de eltévedt és gyufát gyújtott ; az ilyesmi azonban nem volt túl gyakori. Általában egy-egy kép a fények kialvása után azonnal eltűnt,és legfeljebb harminc másodperc múlva már ott is állt a helyében ugyanolyan masszívan az uj színpadkép. A közönség a sötétből hangzó lármából, sürgés-forgásból megszimatolta a dologgal járó veszélyeket és elismerően, áhitatosan csettintett.

Ez a caettintés azonban nem volt őszinte. Valójában azt jelentette: "Óriási, mire képesek ezek, különösen, ha meggondoljuk, hogy igazában nem is képesek rá!" Mert az igyekezet kezdettől fogva halálra volt Ítélve.

Halálra volt Ítélve nemcsak azért, mert megfizethetetlenül drága volt, vagy mert a legtöbb darab nem is kívánt meg ennyi színváltozást. /Nemrégiben egy darabnál felépítettek egy teljes diszletet, amely egy taxi hátsó ülését ábrázolta, egy másikat pedig a taxi elülső ülése gyanánt. Mikor a vállalkozót megkérdezték, miért nem viszi a produkciót vidékre, dühösen morogta: "Körbe cipeljük? Hisz felemelni se tmdjnk!"/

Az igyekezet azért volt halálra Ítélve,mert bármilyen gyorsan ugrott is e színpad, olyan gyorsan nem ugorhatott, mint a film, A színház olyan versenybe nevezett be, ahol automatikusan klasszis alatt volt, A pénzét szórhatta; de versenytársát soha nem érhette utói.

Soha nem bölcs dolog olyasmiben mérni össze erőnket versenytársunkkal, amiben az a legjobb; sokkal ésszerűbb, ha olyasvalamivel szállunk versenybe, amiben mi vagyunk a legjobbak.

Egy dolog volt, amiben a mozi sosem múlhatja felül a színházat: a beszéd. Bz a gyengesége nem az Írói tehetség pillanatnyi hiányából fakad /a mozinak fénykorában megvolt a lehetősége,hegy a piac legkiválóbb Írói tehetségeit fel- 83