Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

Barátaim, búsultok? Ez olyan hir,

Hogy királyokból könnyeket fakaszt...

Ó, Antonius!

Én hajszoltalak eddig. De kivágjuk A nyavalyát testünkből - egyikünknek El kellett Játszani a naplementét:

Szűk volt kettőnknek az egész világ.

De mégis hadd sirasson most szivem Vérénél nem hitványabb könnyeimmel,

Hogy te, fivérem, versenyző felem És cimborám szándékban, hatalomban,

Jó bajtársam csatákban, legelői,

Testemnek karja, eziv, melytől szivem Eszméi lángra lobbantak - miért is Szakadtak el, békithetetlenül,

Csillagaink?

/Vas István fordítása/

Azt hiszem, ezt is tele lehetne aggatni gyors zárójeles utasításokkal: /döbbenten/, /megrázza fejét/. /halkan/. /visszanyerve nyugalmát/, /komoran/. /vadul/, /keserűen/. /filozófikusan/, /melegen/. Ezzel azonban csak felesleges kinövéseket gyüjtenénk. Ennek a beszédnek nincs szüksége mesterséges hangerősitökre.

Sőt: valójában tiltakozik ellenük. Ninos olyan zárójel, amelyet ha hozzáfüggesztenénk, ne gyengítené, ne korlátozná a beszédet. Az ellentétes érzelmek árnyalt és finom ösezjátékát mindvégig a beszéd tartja fenn: ebből áll maga a beszéd. A szembenálló gondolatok láthatatlanul, gyorsan és hajlékonyán keringenek a szavakban,a szavak körül ée a szavakon ét, egyszerre valamennyi szén átj lehetetlen megmondani, hol végződik az egyik érzelem és hol kezdődik a másik{tartalmuk nincs feldarabolva a beszédben, és még kevésbé mondhatjuk azt, hogy csinos kis csomagokban helyezkednének el azonnali kézbesítésre. A szavak úgy mo- 80 -