Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

re. Maga is emlékszik talán arra az időre és hogy milyen őrült orditozás hallatszott a kakasviadalról? De most már másképp gondolkodom; illetve az a lány, aki "nem"-et mondott, már nincsen, múlt nyáron meghalt - megfojtotta a füst, mikor valami tűz égett benne. Igen, ő már nem él, de rám hagyta a gyűrűjét - látja? Azt, amit annyira megcsodált, a gyöngybe foglalt topázgyürüt... És mikor eue ujjamra csúsztatta a gyürUt, azt mondta: - "Ke felejtsd el: én üres kézzel haltam meg! Vigyázz, hogy te is igy ne Járj!" /Ledobja a kesztyűjét. Mindkét kezével megint átkulcsolja a férfi kezét./ Azt kérdeztem tőle: "De mi lesz a büszkeségemmel?" - és ő azt válaszolta: "Ne törődj a büszkeséggel, ha az utadban áll, közéd és aközé, amit meg kell szerezned!" /A férfi megragadja a lány két csuklóját./ és akkor azt mondtam; "De mi lesz, ha nem kellek neki?" Nem tudom, mit mondott erre. Azt eem tudom biztosan, mondott-e valamit vagy sem - az ajka nem mozgott már - igen, azt hiszem, akkor már nem lélegzett. /John gyöngéden eltolja a lány vágyakozó, könyörgő kezét az arcáról./ Nem? /A férfi szótlan fájdalommal megrázza fejét./ Altkor hát a válasz: "nem"!...

Vagy hasonlítsuk össze a kozmikus hangulatú John Steinbecket a földönjáró John Steinbeckkel.A következő beszélgetés a Fényes tűzben két férfi között folyik:az egyik at^ól fél, hogy nem lehet gyermeke, a másik az elsőnek bizalmas barátja:

JOB SAUL: /feszült izgalomban/ Az ember nem mondhat le a tulajdon véréről, nem vághatja el a szálat, amely a halhatatlansághoz köti. Nem az emlékezetemről van szó, nem a neveltetésemről, a dicsőségről, amire emlékezünk és- 59