Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)
IV. Izületi csúz
és a kudarcokról, amiket elfelejtettünk: sokkal többről. Küldetésem van,hogy családom fonalát továbbadjam, hogy mint valami rigótojást csúsztassam a fiam kezébe. Te továbbadtad a véred fonalát az ikreidnek, Ed barátunk. De én... ED BARÁTUNK: Talán orvoshoz kellene menned. Még lehet olyan gyógymód, amire nem is gondoltál. JOB SAUL: Mihez értenek azok? /Leül, feje a kezébe kákád./ Gonosz átok van rajtam, érzem. BD BARÁTUNK: Csak terajtad, Joe Saul? Úgy érzed, csak rólad van szó, egyedül téged szúrtak ki? Ideje, hogy végre teli tudóból kikiáltsuk magunkból ezt a gyötrelmet, mert különben úgy ellepi a gondolataidat, mint egy rákos daganat. Tépd le a leplet róla! Ki vele a napvilágra! Hátha nem ülsz egyedül ebben a titkos barlangban! JOE SAUL: /nyugodtan néz fel./ Tudom. Azt hiszem, úgy fúrom be magam a saját éjszakámba, mint a vakond. Persze, hogy tudom, Ed barátunk, mindenkivel megeshet az ilyesmi, mindenütt és mindig. És lehet, hogy a titkot mindegyikünk magába rejtette... Magányosságról és barátságról van szó az Egerek és emberekben is, de ez másképp hangzik. GEORGE: Ez a bab négynék is elég, LENNIE: /a tűz másik felén üldögélve, vontatott hangon/ Mártással szeretem. GEORGE: /kirobban/ Tudom, de az nincs. Neked mindig épp az kell, ami nincs. Atyauristen, de könynyü is lenne az életem egyedül! Kaphatnék munkát akárhol, nem bántana a kutya se. Nem kerülnék örökké bajba...és a hónap végén felvenném az ötven dolláromat, be a városba, és- 60 -
