Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

viszonylag sikerrel; darabjának, a Nappali szobának*^ a nyelve azonban, ha összevetjük öt-hat legjobb regényével, szinek és hajlékonyság tekintetében észrevehetően fogyatékos. Ha Greene darabot ir, automatikusan átveszi bizonyos mértékig a prózai színház lapos és nazális hanghordozását.

A dialógus csak akkor birja el három-négy más kifejezőeszköz terhét, ha valami radikális módon maga is gazdagabbá válik. A kétszeres, háromszoros, négyszeres helytálláshoz izmok kellenek, hajlékonyság, uj és friss erőforrások. A drámának szükségképpen ez az egyetlen irodalmi kifejezőeszköze; ha tehát egyáltalán versenyképes akar lenni más irodalmi műfajokkal szemben, ezt az egyetlen kifejezőeszközét kell a lehető legnagyobb erejűvé fejlesztenie.

A drámának van egy más, rendkívül sajátos kötelezettsége 1st megszakítás nélküli feszültséget kell teremtenie. A regényíró fessültségtechnikája sokkal szelidebb, elnyujtottabb ritmust enged, szélesen és lassan hömpölyög előre, sőt olykor egy-egy kis szélcsend is beállhat. Az ember nagyobb regényt ritkán olvas el együltőhelyében;ée a regényírót sem kényszeríti semmi ilyenfajta hajszoltabb, szuggesztivebb nyelvre. A drámairó viszont sosem mer lazítani szavainak szuggesztiv erején. Neki a figyelmet egy csapásra le kell nyűgöznie, szorosan fogni úgy, hogy egyetlen néző se tudjon másfelé kalandozni ás osuosponton tartani egészen a színházi est végéig. A próza elnyújtott ritmusainak és józan szavainak nincs meg ez az elektromos hatása;

x/ Graham Greene, a kiváló angol regényíró, már 1942- ben foglalkozott a színházzal, ekkor irta a Kerr által is emlitett Brit drámaírók cimü tanulmányát /ld. 37. old./, amelyben kifejti: "Shakespeare a vízválasztó a moralitás és a jellemdráma közt; a kettő közötti feszültséget dialektikus tökéllyel tartja fenn." Első drámáját, a Nappali s^bát /The living Room/ 1953-ban mutatták be; azóta tTEb drí^ mát írt. - /A szerk./

101 -