Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

Egyrészt azért, mert bebizonyosodott: a regényíró annyival jobban ért ehhez! Az utóbbi három évszázad folyamán egész sereg Jelentős regény ker:ilt a maradandó müvek polcára. Ugyanaz a három évszázad nagyon kevés darabnak juttatott ilyen tisztességet - közülük a legtöbb vígjáték. A regényírónak ideje is van, helye is, hogy prózában érjen el hatást; a drámairó egyikkel sem rendelkezik.

Maguk a regényírók is, ha darabot Írtak, rendszeresen azt tapasztalták, hogy különleges hatóerejük valamiképp cserbenhagyja őket. Henry James*/ hosszú ideig fáradozott a szinház meghóditásánjde a prózai dialógus nem tudta meghódítani azt a Jamest,aki a prózának sok más fegyverét kiválóan forgatta.

A dialógus sajátos, szűk korlátok közé szorított, ijesztően tömör kifejezési eszköz. Posszuk meg Jamest attól a jogától, hogy valamely alak gondolatairól,érzéseiről, viselkedéséről - teljesen függetlenül a hős esetleges saját közléseitől - ezernyi tárgyilagos megállapítást tehessen: ezzel megfosztjuk müvét érzelmi, sőt szellemi értékeinek egy nélkülözhetetlen részétől is. Ha Dickenstől elvennék a maga körülményességükben hatékony kifejezőeszközeit és csak a dialógusra korlátoznák, éppoly kopáran retorikussá válnék,mint azok a XIX. századi melodrámairók, akiket semmire sem becsülünk.

Kényszeritsük bármelyik regényírót arra,hogy csak dialógusban Írjon, és tegyük ezt a dialógust a próza helyébe; a méretek zsugorodását nem lehet nem észrevenni. Graham Greene nemrég megpróbálkozott a színházzal, mégpedig

x/ Henry James /1843-1916/ ismert amerikai származású angol regényíró, a színpadon főképp regényeinek és novelláinak mások által készített dramatizálásai /Washington Square stb./ tették ismertté; önálló drámai Kísérleteit soha nem koronázta siker, - /A szerk./

100 -