Kerr, Walter: „A szabálytalan” drámáról. (Szemelvények) - Korszerű színház 22. (Budapest, 1961)

III. Hogy ronthatjuk el a jó mesét?

ti Ágnest,Horaee pedig megkapja* Oidipusz országát dögvéss pusztítja, s benne azt a gyanút ébresztik,hogy ezért ö maga a felelősi ez az a kettős nyomás, amely cselekvésre kényszeríti* Attól kezdve,hogy Oidipusz dühödtem elutasítja magától ezt a feltevést és elhatározza, hogy as igazság végére jár, ismét benne vagyunk a folyamatban lévő változás központi, dermesztőén izgalmas szakaszában. Végül kiderül, hogy amit Igaznak mondtak, valóban igazi s ez a felismerés megsemmisíti Oldlpuszt.

A változásnak több fajtája van. Arisztotelész a görög drámaírók gyakorlatát tanulmányozva kettőt emelt ki: a fordulatot és a felismerést. /"... a legfontosabb dolgok, amelyek által a tragédia a néző figyelmét leköti, a mesének képezik részelt: a fordulatok és a fölismerések"./ Azaz vannak változások a körülményekben /a hős nagybácsija meghal, és a hősre egy millió dollárt hagy; Richardot megölik a Bosworth-mezőn/i és noha a körülmények nem változnak, megváltozhat a róluk való ismeretünk. /Elektra felismeri, hogy fivére él; Villy Loman felismeri, hogy nem az, akinek képzelte magáti Oidipusz felismeri, hogy nem sikerült elkerülnie a vérbünt./

A legvesződségesebb bizonyításnak is lehet értelme, ha segít meggyőzni bennünket arról, hogy néhány hagyományos drámai törvény - amilyen a "kezdet, közép és vég" mumusa - nem kényszer zubbony a drámaíró képzeletén, és nem is a dráma lealacsonyltására kiagyalt haszonleső fogás. A Hamlet. A nők Iskolája és az Oidipusz király hasonlít egymáshoz abban, hogy egy változást minden fontos állomásán át végigvezetnek. De szinte bármilyen más tekintetben jellegzetesen elütnek egymástól: mind hangnemben, mind szerkezetben, mind abban az érzelmi hatásban, amelyet a végbement változás gyakorol ránk.

A dráma úgynevezett szabályai - vajmi kevés van belőlük - tehát nem az "ügyeskedés" érdekében öröklődtek ránk.Hem maguktól terméllk ki azt a sajátos "ügyeskedést".- 102 -