Kerr, Walter: „A szabálytalan” drámáról. (Szemelvények) - Korszerű színház 22. (Budapest, 1961)

III. Hogy ronthatjuk el a jó mesét?

amely oly hamisnak hat szemünkbenj Shakespeare egész életében nem Irt egyetlen "ügyes" darabot sem. Az a kevés fogalom, amelynek visszhangja századokon áthatolva csendül ma is fülünkbe - a cselekvés, a változás, a konfliktus, a befejezettség - csak vázlatos körülírásai a műfaj természetének, vázlatos megközelítései annak, amit a közönség vár, ha szeme előtt a színészek meglehetős széles térben és meglehetősen hosszú Időben egy cselekményt adnak elő.

Ezek a fogalmak tárva-nyitva hagyják a drámaíró előtt a kaput! minden tájat földeríthet, még pedig olyan egyéni módon, ahogy tetszik.De a kaput meg kell találnia. Ez a kapu pedig az amfiteátrum kapuja, nem a kiállítási csarnoké, a hangversenyteremé, vagy a könyvtáré, amelynek makulátlan és néma polcait Irodalmi folyóiratok töltik meg. i múlt legegyszerűbb és legmerészebb előírásai - a legtöbbjüket Arisztotelésznek köszönhetjük - ennek a kapunak a helyét és alakját tárgyalják.

Ha be akarunk jutni rajta, s rajta keresztül kl a színház szabad, izgalmas, friss, felüdltő birodalmába, úgy valószínűleg Ismét a cselekvés és a változás évezredes fogalmaival lesz dolgunk. És ha eldöntjük magunkban, hogy a színház épp erre való, mindjárt megered a nyelvünk a mesére. A farkas /a boszorkányok, a szellem, az orákulum, ez Igazság/ döngeti ajtómat. Vagy fölveszem vele a harcot, vagy meghalok. Hát fölveszem a harcot, is legyőzöm a farkast; vagy az győz le engem.

Továbbá azt hiszem, túl kell jutnunk a "mesének"azokon a vérszegény és boosánatkérő meghatározáséin, amelyek annyira jellemzik korunkat, és közös nevezőre kell hoznunk a "meséről" alkotott fogalmunkat tényleges "mese"-igényünkkel.Az és-ázerkesztés hidegen hagy bennünket. Mondjuk megi Inkább a ha-szerkesztés érdekel. Ha Seherezádé nem bűvöli el a férjét, lefejezik. Ha Uaobeth király akar lenni, meg kell ölnie Duncant. Ha Hamlet Igazságot akar tenni, tucat- 103 -