Kerr, Walter: „A szabálytalan” drámáról. (Szemelvények) - Korszerű színház 22. (Budapest, 1961)

III. Hogy ronthatjuk el a jó mesét?

egyik-másik: végül hogyan rendeződik majd el, ébrenlétem minden egyes percében el nem kerülheti módon ezeket a mintákat alakítgatom,

A "mesé"-nek sokféle meghatározását hallhattuk már. Ha a legtöbbet talán B.M.Forster Igen vonzóan megirt, de a közönséget megtévesztő müvének, A regény egres vonatkozáaninnir definícióját idézik.x Forster sok tekintetben reprezentatív szószólója korunknak és őszerinte a mesére éhes közönség tagjai "barlanglakók...vagy azok modern leszármazottai, a mozilátogatók". Azt kívánja, bárcsak egyáltalán ne lenne szükség mesére, mert az "alacsonyrendü, atavisbtlkua képződmény". Ebben a meggyőződésben igyekszik a mesét a lehető legszűkebb értelmében meghatározni, hogy amennyire lehetséges, minél hamarabb végezzen vele. A mese - szerinte - "időrendbe rakott események elbeszélése". Valahányszor egy történést egy másik történés követ, valahányszor két közlést egy és-sel összekapcsolunk, késs a mese. "A király meghalt és aztán meghalt a királyné Is - ez egy mese."

Az első bajom ezzel a meghatározással egészan Ösztönös. "A király meghalt és aztán meghalt a királyné is" - ez szerintem nem mese, még csak nem is rossz mese. Nem se abban az értelemben,ahogy ezt a szót általában használni szoktam. Ha agy barátom ragyogó szemmel felrohan hozzám és azt mondja, "Van egy óriási történetem - hallgass ide, ml történt ma velem!" és aztán Így folytatjai "Bementem a hivatalba, és a főnök nem volt bent", nem annyira ahhoz támad kedvem, hogy gratuláljak pompás albeszélőkézzségéüez, mint sokkal inkább ahhoz, hogy a legelső alkalommal felmondjam barátságunkat.

Még ha bővebben mondja el meséjét, akkor sem járok jobban. "Ma bamsntem a hivatalba.és s főnők nem volt bent,

z Bdward Morgen Forster /sz.1879/ Ismert angol regényíró és esztéta. - /A szert./- 93 -I