Kerr, Walter: „A szabálytalan” drámáról. (Szemelvények) - Korszerű színház 22. (Budapest, 1961)

III. Hogy ronthatjuk el a jó mesét?

lekvés - nem követelt volna magyarázatot. így hát a szituáció nemhogy a jellemábrázolás halálát jelentené,de igen gyakran éppen a jellemábrázolás kutforr ás árnak; mutatkozik.

á modern színházművészetben általános az a vélemény, hogy ha a jellemábrázolásban valamire vinni akarjuk, akkor a jellemet el kell választanunk a szituációtól. A múlt viszont azt mutatja - s ez a legkevesebb, amit mondhatunk -, hogy ez a különválasztás nem szükséges.

Fém tudom, egyáltalán lehetséges-e.

Technikai értelemben persze lehetséges - amint ezt több mai drámaíró nagy erőfeszítéssel igyekezett igazolni. Irhatok olyan darabot,amelyben nyoma sincs a mesének, vagy legfeljebb csak halvány nyoma és ugyanakkor egész tisztességesen gondoskodom a jellemábrázolásról. De vajon elérhetem-e, hogy az ilyen darab, abban a nagyon sajátos művészeti formában, amelyet színháznak hívunk, életképes maradjon?

Fern tudok erre nézve jobb próbát, mint a két Oidipusz-darabét. Szophoklész két darabot irt erről a tltánl alakról, amelyek közül az egyik - a tényleges színházi gyakorlat szempontjából - feledésbe merült. Hasznos kísérlet lesz,ha az Oidlpusz Kolónoazban-t levesszük a könyvespolcról, és odatesszük a másik Oldd misa mellé, amelyet mindenki ismer.

Ki a különbség a két darab, a két remekmű között, amelyeket ugyanaz a szerző irti minden idők két—három legnagyobb drámaírójának egyike? Olvassuk el a kettőt egymáa után. A jellemábrázolás mind a kettőben tökéletesen befejezett, fenséges minden tekintetben, ás Oldipuaz Kolónoszban pszichológiája mgyan sokkal nehezebben érthető, mint az Oidlpusz királyé, de érthető. A nyelv pedig mindenképp a Kolónasziban az emelkedettebb. /Az embert mellesleg könnyen megrendítheti ennek a kevésbé ismert darabnak mélysége és költői ereje./-85 -