Kerr, Walter: „A szabálytalan” drámáról. (Szemelvények) - Korszerű színház 22. (Budapest, 1961)

Bevezetés

Erről azonban szó sincs. A színház létalapja naa az általános gazdasági helyzet folytán rendült meg, Így arra sem számíthatunk:, hogy azzal együtt majd csak újra megerősödik! nem, évadról-évadra egyenletesen sorvad. Nem érte semmiféle egyszeri végzetes csapás, csak - látszólag ok nélkül, de nyilvánvalóan feltartóztathatatlanul - gyengül, egyre Inkább gyengül.

Sem az a tény, hogy a dollár a harmincas években, fokozatosan magához tért, sem a negyvenes évek háborús konjunktúrája, sem az ötvenes évek elejének szinte képtelen pénzbősége - semmi, de semmi sem állitotta meg ezt a sorvadást. Lehet az általános közgazdasági helyzet akármilyen: a színház hanyatlik - homlokegyenest lefelé.

Semmi sem mutat arra, hogy ez a hanyatlás ne folytatódnék. A színháznak láthatólag még az sem használ, ha a közönségnek dagadozik a pénztárcája,és a bevétel grafikonja az általános gazdasági helyzet ellenére szeaaelláthatóan a maga útját követi. Ezek után oktalanság lenne arról ábrándoznunk, hogy a jövőben nem kell majd továbbra is évente ugyanannyi színházat bezárnunk és a produkciók számát ugyanannyival csökkentenünk, mint az elmúlt huszonöt esztendő alatt. Ha Így lesz - és vajon mutat-e valami az ellenkezőjére? -, számitanunk kell arra is,hogy újabb húsz éven belül New Yorkban már csupán két színház marad, és évadonkint mindössze hét darabot mutatnak be.Valamivel később pedig meglehet, hogy a színház - legalábbis általunk ismert formájában - teljesen megszűnik.

Nem hiszik, ugye? Én sem. Dehát miből merítjük ezt a nagy bizalmat? Abból talán, hogy jámboran azt hajtogatjuk« "A színház nem pusztulhat el"?

A színház országútja jóformán teljesen kihalt. Legtöbbünkben motoszkál némi személyes élmény abból az időből, amikor még nagyonis eleven volt. Legrégibb emlékem - talán kilenc éves lehettem, z már akkor kezdtem msgkótyagosodni a színház körüli nagy dobveréstől -, hogy kiterítem a- lo -