Pagogyin, Nyikolaj: Író és színház - Korszerű színház 21. (Budapest, 1960)

a szó. Kezdetben tehát a különleges, nem mindenki vei szemben engedelmes drámai forma és azután az élet, amelyet belekényszeritünk ebbe a drámai formába.

De már Belinszkij idejétől kezdve, az orosz forradalmi demokraták megállapításai alapján, Gogolnak, Osztrovszkijnak, Csehovnak, Gorkijnak a színházról alkotott véleménye révén, a marxizmus klasszikusainak a művészet lényegéről adott meghatározásai segítségével kialakult az egyetlen helyes törvény, amely a szocialista-realista drámairodalom alapjául szolgált« a legfontosabb a gondolat, az eszme, az élet, tehát a mi szocialista tartalmunk, és csak ezután jön az ennek megfelelő drámai forma. Meg kell mondani, hogy minél tudatlanabb és tehetségtelenebb a szerző, minél elmaradottabb eszmei látóköre, annál több olyan "titka" van tartalékban, amilyenről még Osztrovszkij sem álmodott.

Amikor elitéljük és elvetjük azt a gyakorlatot, hogy egyesek a drámairást mesterségnek tekintik, ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy tagadjuk a drámairás mesterségbeli részét, azaz a professzionalizmust. Elitéljük és elvetjük az öncélúnak tekintett mesterséget; mi elvetjük az iparosmunkát, amely gépiesen átviszi és rákényszeríti as. élő jelenségekre a túlhaladott színpadi sablonokat, s Ugyanúgy alárendeli ezeknek az életet, mintha maga a drámairó vakon vetné alá magát az élet uj jelenségeinek. Elitéljük az iparosmunkát, amikor a szerző szenvtelen lesz az ábrázolt valósággal szemben, amikor a sikert hajhássza és színdarabját az Írói meggyőződéssel és művészi elképzelésekkel ellentétes kiagyalások alapján gondolja ki.

Véleményem szerint mindenkinek, aki valaha is színdarabot szándékszik Írni, jóformán betéve kell tudnia azt a 20 egynéhány sort, amelyet Gorkij irt a Megzavarodott cimü színdarabról szóló megjegyzései során. íme. ezek a 3orok«

"A drámai forma az irodalom legnehezebb formája. Kezdő Írók szemében a dráma könnyűnek és kényelmesnek tűnik,- 51 -