Pagogyin, Nyikolaj: Író és színház - Korszerű színház 21. (Budapest, 1960)

mert az első sortól az utolsóig dialógusban lehet megírni, azaz csak beszéddel, nem kell ábrázolni a környezetet, nem kell leírni a természetet és nem kell leírással bemutatni a hősök lelkivilágát.

A dráma azonban mozgást, a hősöktől aktivitást, erős érzéseket, gyors beleélést, rövid és világos beszédet követel. Ha mindez nincs meg benne, akkor nincs dráma. Mindezt pedig csak beszéddel - dialógussal - kifejezni nehéz, s még tapasztalt Íróknak is ritkán sikerül.

Elmondhatjuk, hogy a drámairáshoz az irodalmi tehetségen kivül még az is szükséges, hogy a starző meg tudja teremteni a kívánságok, a szándékok összeütközését, ezeket gyorsan, megcáfolhatatlan logikával tud.ja megoldani, miközben ezt a logikát nem a szerző önkénye, hanem a tények, a jellemek és az érzések ereje irányítja."x

Nekünk a drámai bizottságban sok színdarabot kell elolvasnunk és róluk véleményt írnunk. Olyan szerzők színdarabjait, akik nemcsak hogy nem olvasták Belinszkijt, Dobroljubovot és Gorkijt, de az orosz klasszikusok darabjaival sem foglalkoztak komolyan és a mai szerzők színdarabjaiból is csak a témát merítették. Ez valószínűleg azért van igy, mart a legnehezebb irodalmi forma, a drámairodalom számukra a legkönnyebbnek tűnik. Pedig még az olyan, tisztán "technológiai" kategória is, mint a színpadi idő, áttéve az Írógépen leirt oldalak számára, a drámairodalomban olyan vas törvény, amely meghatározza a fő és a másodrangu méreteit és sok más jelentős dolgot.

Ezzel kapcsolatban érdemes beszélni az egyfelvonásos színdarabok sorsáról. Ez a műfaj tömeges, mint a dal, különböző sajátos mellékkörülmények hatáséira azonban drámairodalmunkban mégis mindmáig másodosztályú helyet foglal el.

Gorkij: Anyagok és kutatások,!.kötet. 1934, Leningrád a Szovjetunió 'Tudományos Akadémiájának kiadása, 113 oldal oroszul.- 32 -