Pagogyin, Nyikolaj: Író és színház - Korszerű színház 21. (Budapest, 1960)

előbbi ugyanis esetleg elavulhatott, az utóbbi pedig elveszthette frisseségét.

A drámairás legnagyobb nehézsége abban rejlik, hogy megtaláljuk az alapvető konfliktust és a konfliktus alapján épitsük fel az egész színdarabot. A szindarabirás e legfontosabb része a kieszelés módszerét alkalmazó szerzőből sem gyötrődést, sem lelkesedést nem vált ki, mert az illető képzelőerejét a számára szükséges irányban foglalkoztatja. Az első betűtől az utolsóig minden az előre meghatározott tervnek felel meg és a mese önmagától bonyolódik "a szerző elgondolása szerint".

És milyen könnyű színdarabot Írni - ezt saját tapasztalatom alapján mondom -, amikor minden egyes szereplő személy a szerző által meghatározott feladat szerint viselkedik, mert ezeket a személyeket a szerző odahaza termelte ki és nem mondanak sem többet sem kevesebbet annál, mint amennyit számukra születésűkkor meghatározott.

De mennyire fájdalmaséul nehéz felépíteni és megírni egy színdarabot, amikor a szerző gazdag, sokoldalú anyagot gyűjtött össze és ezzel kell okosan és hozzáértően gazdálkodnia.

Az a lényeg, hogy a mi drámairodalmunkban semmilyen "alkotói laboratórium" nincs. Ezek csak szavak, amelyeket azok a kritikusok találtak ki, akik szeretnek szépen Imi. Napjainkban, a mi feltételeink mellett a valóság tanulmányozása a döntő folyamat annak a drámaírónak a munkájában, aki a tevékenységét a jelenkor feladatainak szolgálatába állítja.

A valóság általában nem ád nekünk kész drámai sémákat. Mint szabályt elfogadhatjuk, hogy még a legjobban kidolgozott séma is gyenge, csinélmány színdarabot eredményez, ha nem töltjük meg az életből vett anyagokkal. Az élet nem törődik sem a régi, sem az uj dramaturgiai térvényekkel és irányzatokkal, hanem ellentmond mindenféle kitalálásnak, amely kényelmes törvényeket, irányzatokat, sémákat, jellemeket, helyzeteket hoz létre* Az életben- 18 -