Pagogyin, Nyikolaj: Író és színház - Korszerű színház 21. (Budapest, 1960)
szűnik művész lenni, aki a tanulás e két fajtája közül valamelyiket elhagyja. Ha az élet igazi, hűséges, széleskörű ismeretét az életről,alkotott hozzávetőleges elképzelésekkel és saját képzeletünkkel helyettesitjük, hiába is kezdjük széleskörűen alkalmazni a múlt nagy mestereinek drámairól technikáját, azt kockáztatjuk, hogy drámairól tevékenységünket puszta Iparosmunka színvonalára szállítjuk le. Alekszandr Osztrovszkij, a n&gy orosz drámaíró irta: "A drámairó minden, csak nem fantaszta; nem arról fantáziái, ami volt, ezt készen adja neki az élet,a történelem, a legenda; legfontosabb dolga megmutatni, hogy milyen lélektani adottságok alapján ment végbe ez vagy amaz az esemény és miért éppen igy történt, miért nem másképpen... Változik az élet, változnak az emberek. Ha valamelyikünknek sikerülne egy uj színdarabban megformálnia a mi uj emberünk művészi alakját a maga felsőbbrendü szocialista világnézetével és ha sikerülne megmutatnunk, hogy milyen lélektani adottságok alapján cselekszik korunk uj hőse,úgy gondolom, ez lenne a szocialista realizmus a színpadon... 1936. A.N. Osztrevszkiá a színházról. Feljegyzések, beszédek és levelek. II. kiadás. Iszkussztvo kiadó. M-L 1947« I65. old. oroszul.- 16 -
